Mit gondoltok arról, aki nem szereti a halk szavú embereket?

Hát elég idegesítő, mikor magában beszél és elvárja, hogy halljam. Mindig mondom, hogy: az a szerencséd, hogy olyan a fülem, mint a sasnak, beszélj már hangosabban!

Szóval jahhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh, hát kicsit bosszantó. De most mit kéne róluk gondolnom? :/

Ennek a kérdésnek mi értelme?

Elmagyarázná valaki?

Hát attól függ. Én is elég halk szavú vagyok, de én csak addig vagyok ilyen, amig olyannal beszélek, akit nem ismerek vagy nem vagyunk jóban, a barátaimmal már én is ugyanúgy hülyéskedek meg normálisan beszélgetek, mint mások. Aki engem utál, az bekaphatja, szerintem semmi utálni való nincs bennem :D

Viszont van olyan ismerősöm, aki olyan, hogy ülünk egymás mellett a padban, eközben a teremben, sőt az egész folyosón nincs még egy db ember se. Siri csend van. Erre ő tőlem 20 cm-re is olyan halkan beszél, bár nem is beszél inkább, hanem csak dörmög az orra alatt lehajtott fejjel, hogy nem hallom még igy se, amit mond -.- És képzeld el, hogy ugyanezt eljátssza mondjuk hazafelé menet, a buszon, ahol egyszerre áll azon az egy négyzetméteren rajtunk kivül még 86 ember, mindenki kiabál körülöttünk, mert a busz is olyan hangos, hogy túl kell üvölteni, ő meg közbe beszél hozzám ugyanigy az orra alatt dörmögve és nem értem egy szavát se és mikor már 6-odjára kérdezek vissza, hogy Micsodaaaaa????, akkor már én érzem magam kinosan, hogy milyen süket vagyok. Na az ilyen emberek engem is irritálnak.