Mit szólnátok egy olyan emberhez, aki azért sikeres, mert mindent játéknak fog fel?

A helyzet az, h nagyon szeretek játszani, legyen szó bármilyen játékról pl. sakk,kártya,rulett,amőba,kocka, társasjáték(pl. Catan, Stratego),számítógépes stratégiai játékok(pl. Heroes of Migh and Magic)...Leginkább a gondolkodtató elmés játékokat preferálom, de a szerencsejátékokban is szívesen benne vagyok. Na és ezen felül az élet egyéb területeit is játéknak fogom fel, pl. az egyetem erre kitűnő példa, amit szintén egy stratégiai játéknak vettem, és a vizsgák teljesítése jelentette a kis nyeréseket, a végső nyerés pedig a diploma megszerzése volt, jelenleg továbbtanulok ,már a másoddiplomámat csinálom ami még nehezebb, de engem ez nem aggaszt, sőt kifejezetten élvezem a helyzetet, h újabb kihívással találtam magam szembe, egy nehéz játékkal, amit meg akarok nyerni, mert hát imádok nyerni, és ez az ami mindenben motivál. Ezzel a hozzáállással eddig mindent elértem, amit akartam, és közben még jól is éreztem magam, mert elsősorban nem is a nyerési vágy, hanem a játék élvezete éltet. Ha úgy alakul, a vereséget is jól viselem, emelt fővel, mert hát ez is hozzátartozik a játékhoz, ez is benne van a pakliban.