Miért vagyok ennyire szerencsétlen, és magányos?

Saját tapasztalat mert ugyanilyen dolgokat éltem át évekkel ezelőtt:Saját magadra sámíthatsz,senki nem tud rákényszeríteni a változásra,egyedül maga az élet,de ha sokat vársz az iszonyúan fájni fog.Tehát rajtad áll hogy túlbonyolítod a dolgokat vagy pedig végre a sarkadra állsz és elindulsz az úton egy normális élet irányába.Senki nem tudja megtenni ezt helyetted csak te,úgyhogy koncentrálj arra hogy milyen lépéseket kell megtenned,az érzelmeid pedig kicsit szorítsd vissza mert központi téma nálad hogy milyen az aktuális érzelmi állapotod...rosszul érzed igenis vannak érzelmeid csak férfinak születtél akiknek nehezebb eligazodniuk az érzelmek világában.Beleragadtál olyan dologba amibe sok más ember,próbálj meg valamiféle harcos gondolkodást alkalmazni mint önmotiváció:"Engem ez a betegség nem fog kicsinálni","Mindent megteszek hogy legyőzzem ezt a rossz állapotot." Időnként elő kell hozni magunkban a harcos részt hogy előbbre jussunk.