Normális, hogy a boldogságomat csak abból merítem, h éttermekbe járok, illetve hogy luxusutazásokra megyek?

Elvileg a pénz nem boldogít, és önmagában talán tényleg nem, de ha elköltöm az már engem boldogít. Barátnőm nincsen, soha nem is volt, baromi peches vagyok a szerelemben, aki nekem megtetszik, az minimum 5 éves kapcsolatban van, vagy házas. A családtagjaim leszarnak. Baráti társaságom nincsen, csak néhány haverom van innen onnan. Fogalmam sincs a szeretetről,még sosem szerettem úgy igazán senkit, és engem se szeretett még senki, nem tapasztaltam meg, h milyen érzés. Az ismerőseim kb. 5% utál/irigy rám/megvet/elítél...a maradék 95% meg magasról szarik rám, közömbös vagyok nekik. Úgyhogy nekem csak az éttermek meg a luxusutazások maradtak, más boldogságom nincs az életben.