Ti mitől szoktatok sírni?

Szia! A többiek látszólag kőből vannak a válaszok alapján, viszont én mint több érzelemmel megáldott ember próbálok neked válaszolni.Persze lehet hogy az élet nem edzett meg engem eléggé de nekem ezek után nem marad szárazon a szemem.

1.Amikor apukámnak szemébe mondtam egyszer mindent amit gondolok arról amit velem tett és aztán csak nézett maga elé és úgy tett mintha nem történt volna semmi és azóta sem beszéltem vele erről,akkor több hónapig idegroncs voltam,és akárhányszor ha ez eszembe jut a sírás határán állok.(A lényeg ,hogy apámmal egy percig sem éltem együtt és mindig szememre hányta hogy miért nem szeretem annyira feltétlenül mint a nővérem.Ezt kb. mióta vannak emlékeim hallgatnom kellett.De az egészet ő rontotta el.Miközben anyukám velem volt párhónapos terhes ő egy társkereső oldalon felszedett magának egy nőt akit felcsinált, és anyukámnak egy hónappal a születésem előtt közölte ,hogy 3 hónap múlva egy másik nőtől születik gyermeke.Anyukám egész életét ezzel megcsonkította.Ő már nem tud bízni a férfiakban és nem is a védelmet látja meg bennük hanem a csalódást.És én voltam az egyetlen anyukám gyerekei közül aki ezt képes volt felfogni és nem csak "hát ami megtörtént,megtörtént" alapon élem tovább az életem.Így apukám mindig elvitte magával a testvéreimet mindenhova és szereti őket,viszont nekem hónapok óta "véletlenül" nem szól a közös programokról.Ennek a csúcspontja az volt mikor elmentem vele kenuzni és a testvéreim is ott voltak.Én beugrottam a vízbe és valami végig felvágta a sarkamat.Órákig csak ömlött belőle a vér.Ezért szóltak neki a féltesóim (ők is ott voltak és van belőlük nem is egy hanem jópár) hogy ömlik a lábamból a vér.Őt nem is érdekelte,meg se nézte hanem azt mondta ,hogy még horgászik tovább.Ami ebben a legszomorúbb hogy több kilométert nekem kellett egyedül hazaeveznem a vérző lábammal hogy kezdjek vele valamit, és előző nap a nővérem lábába beleállt egy tüske és vele rögtön rohant az orvosi rendelőbe.

Sajnálom hogy nem ilyen válaszra számítottál valószínűleg de szerettem volna ezt rögtön magamból kiadni miután elolvastam a kérdésed.

Sok más miatt nem sírok életem során (filmeken,jegyeken,embereken) mert szerintem a szülők lennének a legfontosabbak az életben így nem is visel meg más (kivéve persze a halálokat).

Köszönöm mindenkinek aki ezt végigolvasta.

A mensis napok előtt szinte bármitől előjön. Látok egy videót kutyákról, egy rossz viccelődés, stb de aztán rögtön jön valami amitől nevethetnékem támad...

És általában akkor,mikor nagyon összeveszek anyukámmal, vagy eszembe jut apukám akit 4 éve elveszítettünk. Vagy ha látom hogy egy kutyát bántanak, akkor kikelek magamból, nagyanyám fejét szó szerint leordítottam úgy hogy kijöttek a szomszédok.

Most ennyi jutott eszembe. 19l