Eltartottnak lenni irigylendö, munkanélkülinek szégyen. Miért?
Van eltartott ismerösöm. Egy évvel idösebb nálam, de még egy napja nincs ledolgozva föállásban, és nem is szeretne dolgozni. Egyszerüen szerencsés volt, gazdag srácba szeretett bele (fiatal srác, 30 sincs).
Nekem ma letelt a próbaidöm, ledolgoztam a mai napot, és kèsz, vége, felmondtak. 6 hónapot dolgoztam itt, és senki sem számított rá, hogy kirúgnak.
Most úgy érzem, legszívesebben elbújnék. Màr ma munka után érdeklödtem új állás után, eredmènytelenül.
Úgy érzem, most hatalmasat zuhantam emberileg, és ahogy mentem a városban, olyan volt mintha minden ember tudná, mi történt, és megvetne.
Be kellett mennem egy boltba venni pár dolgot, ès máris szánalmasnak éreztem magam, hogy olcsóbbat kellett vennem a szokásos kozmetikumok helyett. És megint eszembe jutott a másik lány, aki csak luxustermékeket vesz. Na, itt már majdnem sírtam.
Miért szégyen munkanélkülinek lenni, ha eddig tisztességesen dolgoztam, és mièrt irigylésre méltó, ha valakit eltartanak?
Nem szégyen a munkanélküliség, ha teszel ellene.
Az eltartott lányra is csak te irigykedsz, én pl. nem.
Nem felnéznek arra, akit eltartanak, hanem pusztán irígylik sokan, mivel általában mindenkinek büdös a munka, akárhogy is kapálózik álszent módon, hogy neki ugyan nem!
A munkanélküliség nem szégyen, ez kizárólag a politikusaink szégyene.Sajnos ez van, tetű munkáltatók, kevés munkahely, nyomor.Magyarország...
A szűkebb ismeretségi körben máris tudok 3 embert, akik már jócskán ötvenesek és még mindig a szüleik tartják el őket, de az nem baj...Mindenféle kis nyavalyába már majd bele halnak, rohannak magukat leszázalékoltatni, hogy dolgozni ne kelljen, de ha épp jól vannak, akkor is basznak dolgozni, nyugdíjas anyuka szó nélkül alájuk tolja az ennivalót.De ezek a nyomorékok még merészelnek rám nézni rosszallóan, mikor időnként nem dolgozok.Én legalább egy férjet össze tudtam kaparni és van egy ügyesen felnevelt, talpraesett gyerekem, ezeknek még egy pasijuk sem volt életükben.Munkakerülő aggszüzek, de az észt osztani azt nagyon tudják.
Ahogy te is írtad, csak szerencséje volt. Ezzel az erővel irigy lehetnel és sirhatnal minden lottó ötös nyertes miatt, mert ők milyen szerencsések voltak.
Hidd el, mindenkinek megvan a baja, neked most épp az, hogy munkanélküli lettél, ő meg luxusban el, de lehet hogy közben megcsalja a gazdag pasija.
Tegyél érte, hogy ne legyél sokáig munkanélküli.
Én is voltam az egy rövid ideig az, de mindent hajlandó voltam elvállalni, "csinicsaj" létemre még napszámba is elmentem szalmát villázni a határba, csak legyen valamiből egy kis pénzem. Utána találtam 2-3 hónap után normális munkahelyet. Azért mert 1 nap alatt nem sikerült, még ne temesd magad, holnaptól vesd bele magad az álláskeresésbe, amíg nincs "tökéletes" addig meg minden normális kereteken belüli eshetőséget vállalj el, ami hozhat egy kis pénzt.
Amúgy én sem szeretem azokat, akik így könnyen gazdagodnak meg meg ilyesmi, de hát neki saját semmi felmutatni valója nincs, könnyű más tollával ékeskedni. Meg ne gondold, hogy neki minden frankó. Nekem is van egy barátnőm, aki egy gazdag pasashoz ment férjhez, sokan irigylik, közben meg én tudom, hogy a pasi piál, kb soha nem beszélnek, soha nem szexelnek, nem járnak el sehova szinte, állandóan veszekednek, néha veri is a pasi stb. A csaj lelépne, de mivel szinte semmi tulajdona, saját pénze nincs, családja sincs, meghaltak a szülei így nehéz, a pasihoz van kötve, aki néha odalök neki pénzeket amiből megveszi ami neki kell, használja a pasi kocsijait meg ilyesmi, mindenki azt hiszi, jajj de jó neki, de közben a csaj most kezdett bele egy kis saját vállalkozásba, és minden létező forintot tesz félre, hogy el tudjon költözni előbb utóbb. Nem minden arany ami fénylik.
Nem szoktam ezzel foglalkozni soha, de most tényleg kíváncsi lennék, hogy miért nem volt hasznos a válaszom, szerintem tök normálisan írtam, de mindegy.
4es voltam
Szerintem a mai világban egyáltalán nem szégyen munkanélkülinek lenni, ha keresel munkát, és elvállalod azt, ami legalább nagyjából megfelel.
Eltartottnak lenni... nagyon, nagyon kiszolgáltatott dolog, és egyben nagyon veszélyes is. Persze "kívülről" egyesek számára vonzónak látszódhat, de nagyon nagyot lehet bukni vele.
Elhiszem, hogy elkeserített, hogy felmondtak, főleg, ha nem számítottál rá. Fel a fejjel! Tudom, állást keresni lelkileg is nagyon kimerítő, de próbálj pozitívan hozzáállni! Sok sikert!
"Eltartottnak lenni... nagyon, nagyon kiszolgáltatott dolog, és egyben nagyon veszélyes is."
Rossz hírem van: alkalmazottnak lenni pont ugyanolyan... kiszolgáltatott és bizonytalan a havi fizetés. Ezzel nem azt mondom, hogy éljenek az eltartottak, hanem hogy senki ne döngesse a mellkasát, mert bármelyikünket kirúghatnak bármikor.
6-os hetesnek: azért messze nem ugyanaz a két helyzet.
- Más az elhelyezkedési esélye annak, aki többé-kevésbé folyamatosan dolgozott, és csak pár hónapot hagyott ki, és más annak, aki 15-20 év kihagyás után próbál újra elhelyezkedni, miközben minden korábbi tudása / tapasztalata megkopott.
- Más úgy élni, hogy van saját bevételed, még ha az akár jóval kevesebb is, mint azé, akivel egy háztartásban élsz, és egészen más úgy, hogy egy üres zsemlére valót is a másik pénzéből kell megvenni (rosszabb esetben kérni tőle)
(A nyugdíjat nem is említem, aki után fizetnek nyugdíjjárulékot, annak lehet, aki után nem, annak viszont biztosan nem lesz.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!