Szeretnék változni mindenben, de egyedül nem megy?

Eljött az életemben egy olyan pont, hogy most már tényleg változnom kell. Sokszor elhatároztam már, hogy változok de most össze jött minden egyszerre és ha ez így megy tovább... szerintem mindent elvesztek!

19 éves vagyok és most kezdtem az egyetemet. Budapestre járok, ez volt minden vágyam. Nagy álmokkal és célokkal kezdtem a tanulást de ez már kezd össze omlani.

Az első az, hogy nem érzem magam 19-nek. Kis hülyének érzem magam. Megismerkedtem a nyáron egy lánnyal és sajnos nem jött össze vele a dolog szeptemberben. Viszont én folyton csak rá tudok gondolni, már-már tanulni sem tudok. A legnagyobb probléma pedig itt jött, hogy emiatt az egyik tárgyam nem sikerült ebben a félévben. Én sok időt fordítottam ezelőtt tanulásra, de most nem tudok mást csinálni. Letör, hogy mások jobban teljesítenek mint én.

A bulikat nem szeretem, nekem nem jön be a bulizós, ivós közeg, így sok barátom nincs. Van egy legjobb barátom aki hasonlóan érzi magát mint én. De ha pedig ismerkednék suliban új emberekkel, lányokkal, magabiztosan kezdek, de ez elveszik. Eszembe jut, hogy egy jóképű felsőbb éves elmegy mögöttem, akkor miért én kellenék neki. Tök hülyén érzem már megint.

A másik dolog, hogy mérhetetlenül féltékeny vagyok és ragaszkodó. Nem tudok nem foglalkozni azzal, hogy azok a lányok akik tetszenek nekem mit csinálnak, hol vannak. Nehezen találok olyan lányt, aki nem bulizik, iszik, így valamilyen szinten érthető, hogy "aggódom".

Az utolsó pedig, hogy nevelő apám van és idegesít. Egyáltalán nem motiváló személyiség, 40 elmúlt de még mindig 20 évesnek hiszi magát, állandóan az én szobámban tunyul. Zavar a tanulásban, hogy itt van. Tényleg abból áll az élete, hogy hazajön munkából, bejön a szobámba és laptop előtt ül akár este 10-ig, az én szobámban! De ha meg szólok neki ő van megsértődve.

Elegem van mindenből és változtatni akarok. Nem akarok ilyen személyiség lenni mint most. Elakarok ezektől vonatkoztatni, hogy "nyomozok" emberek után. Megint tanulni akarok, és felnőtt akarok lenni. Nem akarom, hogy az élet irányítson engem, hanem én akarom irányítani a saját életem.

Szeretnék tanácsokat kérni, kritikát is elfogadok, ennél rosszabb helyzetben már nem nagyon leszek úgy sem.

Nem bírok ezen egyedül változtatni.