Tényleg a szívünkkel mint szervvel szeretünk?

Az agyunkkal szeretünk.

A szíved egy nagy izom...jóformán. Ennyi erővel a comboddal is szerethetnél, az is egy nagy izom.

Az agyunkkal "szeretünk".

Ugyanis ha szerelmesek leszünk az agyunk olyan kémiai anyagokat szabadít fel a testünkben amik a szívünket is érintik. A 4 fő anyag ami ilyenkor túlteng bennünk a dopamint, adrenalint, norepinefrint és szerotonint.

A dopaminnak nagy szerepe van a motivációban és a jutalom-érzésben, a norepinefrin a figyelmet és a válaszreakciókat erősíti minden helyzetben. Ezek ketten mind testi és lelki függőséget okoznak. Az agyunk adrenalint is termel ilyenkor, ennek sajnos nem tudom az okát, hogy miért, de valószínűleg a fajfenntartás érdekében teszi ezt. Szerotonin a hangulat változást és szexuális vágyat szabályozza amelyeknek fontos szerepe van a szerelemben.

Szóval lényegében az agyunkkal szeretünk, és azért érezzük úgy, hogy a szívünkkel és érzünk, mert az adrenalin és a norepinefrin felgyorsítja a szívdobogást, szakítás vagy egyéb körülmények között mikor az agy nem buzdítja a testet, hogy termeljen dopamint és norepinefrint, elvonási tünetekben fogunk szenvedni, ezért "fáj" a szívünk.

Mert a lelkünk is ott van a szívünknél.

Ha meg tudományosan állunk hozzá, akkor az is lehet azért van mert beképzeljük, stb.

De kit is érdekel, a lényeg hogy érezzük a szeretet :)