Ha nem akarok tőle semmit, miért nem merem megmondani?

Van egy lány, nyáron megláttam facebookon és mivel megtetszett, ezért ráírtam és azóta (1-2 hónapos kihagyásokkal) folyamatosan beszélgetünk.

Már konkrétan randira is hívtam, de fogalmam sincs miért tettem, mert belegondolva nem akarok tőle semmit!

Tehát, jól néz ki és viszonylag értelmes is, de (ez hülyén és sablonosan fog hangzani) néha úgy érzem, hogy túl jó (vagy túl éretlen) hozzám képest. Tehát egy a külvilágtól eléggé elzárkózott lányról van szó, aki rohadt kedves. És rettenetesen olyan lánynak tűnik, aki már egy kis "kalandtól" (nem szexuálisan értem, hanem pl. egy házibuli) is nagyon visszariad. Ez ugye nem jó, és sokan mondhatnák, hogy segítsek neki változtatni, de itt a baj, hogy én rohadtul nem tudok és nem is akarok segíteni, szimplán azért mert önző vagyok, tehát valóban nem érdemlem meg őt. De valamiért mégis kötelességemnek érzem, hogy beszélgessek vele, mert nagyon magányosnak tűnik és nem merem neki elmondani, hogy rohadtul nem akarok randizni vagy ilyesmi..

16/F