Hogyan kellett volna válaszolnom? Kommunikáció, megfogalmazás (hosszú)

Egy összejövetel alatt egybefutottam egy régebbi ismerőssel(lánnyal), mert pont összeértek az ismerősi körök és lelkesen beszélgettünk egy kicsit arról a technikai hobbinkról ami révén én már korábban is ismerhettem.

Mivel sajnos nem sok ember van akivel hosszasan lenne lehetőségem beszélgetni, erről a hobbimról pedig még kevésbé, ezért nagyon örültem az alkalomnak. És örültem volna, hogy ha ezt a kapcsolatot tartani tudnám, mert akkor ezeket lenne kivel megbeszélni és úgy éreztem ösztönzőleg is hatna rá. És nagyon úgy látszott, hogy ebben ő is benne van ő is örülne. Közben fel ajánlottam azt, hogy segítek valamiben, ami neki nem annyira megy. Csak hogy egyértelmű legyen nekem nem tetszett ez a lány, és nem fűzött hozzá semmilyen érdekem.

Másnap bejelöltem, ráírtam csak, hogy ne felejtsen el és meg legyen az alap, és bár már néhány gondolat megfogalmazódott bennem, hogy mi az amit szívesen felhoznék, de még konkrét témával nem akartam előállni és időm se nagyon volt éppen levelezni. A levelezés később talán majd kulcsszó lesz. Néhány nap elteltével ő írt rám, hogy akkor tudok-e segíteni. Mondom persze, és egy-két órás utánajárással, munkával leírtam mindent cikkszerű kis esszé formájában, amit tudna kellhet. Igyekeztem neki egy átfogó képet adni a témáról. Amikor meglátta hosszas írásom, nagyon szépen többször is megköszönte majd annyi. A kötelességtudatom nem hagyott nyugodni és két-három nappal később már én írtam rá, hogy sikerült-e valamire jutnia az üggyel kapcsolatban, sikerült-e használható információt átadnom. Azt mondta még nem volt ideje elolvasni. Az igazság az, hogy kb. 10 perc terjedelmű volt legrosszabb esetben, erre akkor ha pont ő kér segítséget, ráadásul még nem is mondtam, hogy ő egyébként is ezzel a hobbival foglalkozik, ezt tanulja, így valahol prioritást élvez nála, szóval ez esetben talán lett volna elég ideje 3-4 nap alatt. Nem csináltam belőle ügyet, semmit nem fogok erőltetni, ha a másik nem kívánja, így aztán írni sem írtam ezzel kapcsolatban többet, elvileg érdekli a dolog, viszont nem biztos, hogy azonnal akar vele foglalkozni, ez érthető.

Aztán volt még egy baráti összejövetel ahova nem mentem el, de ő ott volt, kíváncsi voltam milyen volt, szerettem volna betekintést nyerni, így megkérdeztem tőle. Beszéltünk egy keveset, elmesélte, hogy nyomultak rá az ismerőseim, akik már az első alkalommal és már akkor sem tetszett neki, meg azt is, hogy lényegében nem volt nagy durranás. Ennek azért is örültem, mert az, hogy ilyesmit megoszt velem az számomra azt jelentette, hogy inkább barátság jellegűre venné a kapcsolatot, amit én is így akartam, mert mint említettem egyáltalán nem érdekelt más szempontból.

Aztán mondta, hogy mennie kell, de reggel még válaszol ír, feltettem még egy kérdést és azóta se válaszolt.

Talán megijedt a sok szövegtől és azért sem olvasta el, amivel elsőre segíteni akartam? Küldhettem volna neki néhány linket, hogy tessék ezt olvasd el, ehelyett összeszedtem, hogy mi mire hasznos, miért jó és miért nem, majd a végén egy javaslatot is tettem, hogy ő mit használjon és, hogy miért. De két mondatban, konkrét utasításban is megírhattam volna neki, hogy ezt és ezt használd, ekkor helyette döntve.. csak azt hittem az segít, ha ő is megismer minden fontos elemet, rálátást nyer és a döntést pedig meghagyom neki.

Manapság amúgy sem divat hosszan levelezni, nem? Sajnos én meg még ehhez szoktam és ezt is tartom értelmesnek. Megijednek tőle, furának, taszítónak találnak, talán azt gondolta én is nyomulni akarok, de nem értem mire föl feltételezik minden pillanatban ezt az emberről, mintha mindenkit csak önös érdekek hajtanának. Bár nagyon sokakat, ez igaz. De én csak szeretnék tartalmasan beszélgetni közös érdeklődési körökről emberekkel, mert néha egy kicsit magányos vagyok. Úgy érzem már máskor is értettek félre hosszabban fogalmazás miatt, hogy nyomulnék.. ott pedig a véleményemet kérték valamiről.

De mit várnak el? Mint írtam, két utasítást is odafirkanthattam volna, de azt én nem vettem volna segítségnek.. Mit tehettem volna, hogy ez a kapcsolat így ne vesszen el? Játsszak rá jobban arra, hogy esetlegesen mire mit feltételezhet, értelmezhet máshogy a másik. Csak az ilyen taktikázás fárasztó lenne egy idő után, én mindig igyekszem őszinte szándékkal kommunikálni.