Miért nem erény manapság ha valaki szerény? Miért csak magamutogatással, tárgyakkal való villogással néznek emberszámba valakit?
Rengetet dolgozom, szüleim cégét viszem, mellette van még két másik vállalkozásom amik remekül mennek. Szóval bejöttek a dolgaim de nagy szerencse is kellett hozzá, pont jókor voltam jó helyen, időben. Ezt a szerencsét kompenzálom azzal hogy rengeteget dolgozok a szülői cégben, ott sokakért felelős vagyok.
Mindig szerénységre neveltek. Nem álszerénységre, mert a szüleim szerint ha van rá pénz akkor mindenből a legjobb minőségűt kell venni. Ezért pl. prémium kategóriájú autóval járok (nem vettem, tartós bérlet).
Soha nem reklámozok semmit, ha kérdezik annyit mondok hogy xy iparban vagyok. Azt soha nem mondom, hogy van 2 vállalkozásom van meg egy elég komolyat vezetek. Erre neveltek, így szoktam meg. Szüleim szerint sok a szegény, anyagi gondokkal küzdő ember, ezért soha nem szabad felvágni, kellemetlen helyzetbe hozni olyanokat akiknek esetleg nincs. Pl. nem illik arról beszélni merre, milyen hotelben voltunk nyaralni, mert lehet a másiknak 3 nap Balatonra se telik. És ez így van rendjén, így a normális nekem.
Viszont rájöttem, hogy másoknak igenis számítanak ezek a dolgok. Mégha szegények is és esetleg irigyek, akkor is szeretnek ezekről a dolgokról tudni.
Pl. elkezdtem járni karate órára. Jóban voltam mindenkivel, de valahogy lenéztek, nem hívtak meg sehova, inkább azoknak nyaliztak akik felvágtak ezzel-azzal (mégha nem is volt mire). 5 hónap után véletlenül meglátott (nem szoktam bújkálni) az egyik társam az autómmal. Rögtön elkezdtek kérdezgetni, meg mondták hogy azt hitték én busszal járok és csak egyszerű alkalmazott vagyok (amivel nincs is baj)
A vicces, hogy azóta máshogy beszélnek velem, egymásra licitálnak ki-hova hívjon el. Csajoknak mutatnak be, keresik a társaságomat.
Elötte jó ha köszöntek ha megláttak a városban, szinte elkerültek. Ha odaköszöntem nekik a barátaikkal, akkor szinte szégyellték hogy ismernek, msot meg ők mutatnak be. Egyedül csöndben öltöztem edzésen, most meg jönnek oda hogy "szevasz haver".
Egyre több ilyen ember van. Miért?
"Miért csak magamutogatással, tárgyakkal való villogással néznek emberszámba valakit?"
Akik ilyenek, agymosott, szomorú emberek és nem számítanak.
"Egyre több ilyen ember van. Miért?"
Rendszerből áradó moslék miatt.
Engem több mint egy évig hajléktalannak gondoltak a sporttársaim, mert kutyasétátltatás közben kutyasétáltató ruhában jártam cselgáncs edzésre. Galambősz ember vagyok, és nap közben a sok beszédtől elfáradva este már kicsit hallgatagabb vagyok, elfárad a beszédközpontom.
Az edzésre a kutyám kísért el, aki a parkban szaladgált, és nem ment ki az útra, míg edzésen voltam. Aztán amikor megjelentem a bejáratnál és füttyentettem, akkor vidáman előkerült, és indultunk haza. Mivel rendkívül fegyelmezett és jólnevelt kutya, akivel bátran lehet póráz nélkül is közlekedni, mert szótfogadó és teljesíti a vezényszavakat, ebből úgy gondolták a többiek, hogy a kutya az egyetlen társam, és azért vagyunk ennyire egy hullámhosszon.
Aztán egszer az egyik fiatal egyetemi hallgató fennhangon panaszkodott, hogy nem érti a Pauli elvet és a kvantumszámokat, és másnap zh-t kell írnia belőle. Ekkor tartottam egy néhány perces kiselőadást a lényegről, amit szájtátva és teljes ledöbbenéssel hallgattak.
Ekkor vallották be, hogy engem hajléktalannak hittek, és sűrűn kérték az elnézést. Én meg mondtam, hogy nincs mit megbocsátani, engem nem zavart, hogy ők mit hittek rólam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!