Miért hiszik azt sokan, hogy aki vesz egy autót, az egyből ingyenes taxi szolgáltatást is nyújt mindenkinek?

Több, mint 15 éve voltunk együtt, amikor meg tudtuk venni az első autónkat.

Ez is elég keservesen jött össze, és egy olcsó, öreg autóról van szó.

Nem élünk nagy lábon, de a műszakos munkához, vidékről a nagyvárosba, sajnos már elengedhetetlen volt.

Nem használjuk minden nap, mert a bérletet téríti a munkahely, a benzint nem.

Amióta megvan az autó, érdekesen viselkednek egyesek.

"Holnap hétvége, más a buszmenetrend, be tudsz vinni dolgozni?", és hasonlók. Ha teljesen útba esik, akkor semmibe nem kerül, de ha már kerülni kell, nem gondolják ezek az emberek, hogy az nekünk költség?

Azt hiszik, aki vesz egy használt kocsit, az biztos gazdag?

Sokszor egy kis kanyar erre, egy kis kanyar arra, és a sok kicsi sokra megy, hetek, hónapok, évek alatt ez nagyon sok költség nekünk.

Soha az életben nem kértem meg így konkrétan senkit, hogy vigyen haza, vagy csak addig mentem, ameddig neki alapból útba esett, onnan sétáltam, vagy teljesen egyértelmű volt, hogy beszállok a benzinköltségbe.

Lehet, hogy egy fuvar csak pár száz forint, vagy annyi se, de amikor összeadódik, az sok pénz.

De egy ilyenért senkinek nem jut eszébe fizetni, mert tényleg kis összeg, de miért fizessen azért a sofőr saját költségen, hogy más hazajusson?

Ha meg megemlíted, hogy figyelj, ez nekem pénzbe kerül, akkor húzzák a szájukat, hogy ez csak pár forint, ennyire fillérb...ó hogy lehet valaki, és még nekik áll feljebb.

LÉnyeges, hogy nem közeli barátokról van szó, mert úgy gondolom, hogy velük ez belefér és teljesen normális.

Hanem ismerősök, akik akkor épp ugyanabban a műszakban vannak.

Nem olyan régen volt, hogy hívott valaki, hogy kinézett egy dolgot jófogáson. Ez a valaki A városban lakik, én B városban, az áru pedig C városban volt.

Bementem a haverért a másik városba, onnan elmentünk egy megint más városba, megvette a cuccot, visszavittem az ő városába, majd hazajöttem az én városomba. Ezzel az illetővel jóban vagyok egyébként. És ő tankolt is. Csak az a baj, hogy az az összeg, bár nem volt kevés, de ezt az utat így sem fedezte. Azt fedezte, hogy ő elmegy az ő városából a cuccért, és vissza. Csakhogy nekem még be kellett jönnöm máshonnan, meg utána hazajutni, és így megint én fizettem rá, hogy segítettem.

A párom meg velem veszekedett, hogy ezt nem engedhetjük meg magunknak.

Nyáron az egyik haver lekéste a buszt, igaz nem hívott, csak utólag mondta, hogy gondolkodott rajta, hogy felhív, menjek érte. MOndtam, amúgy se tudtam volna érte menni, mert nincs a kocsiban benzin. Ez igaz is volt. De az a gáz, hogy láttam rajta, h nem tetszik neki.

Szóval ha segítek, kihasználnak, szórom a pénzt, pedig igencsak szükségünk lenne rá nekünk is.

Ha meg nem segítek, akkor én vagyok a szemét, mert "ott a kocsi a seggem alatt", ennyit igazán megtehetnék.