Van itt olyan, akit földbe tiportak de mégis felállt, és jó élete lett?

Ha vesztesnek születsz, ha beledöglesz is az maradsz, hiába sportolsz, hiába van álomdiplomád, jó fizetésed, cseszheted.

a világ az agresszív, nagypofájú, domináns embereknek áll.

A szocializmusban lenézték szüleimet és engem mert a szüleim fizikai dolgozók voltak a TSZ-ben. Az általános iskolában csak közepes jegyeket kaptam és csak szakmunkásképzőbe tanulhattam tovább. Aztán a városi iskolákban már nem lehetett bármit megtenni, ezért ott szín jeles voltam és főiskolát is végeztem. Egyedül nekem lett diplomám abból az osztályból. A fősuli kollégiumban is éreztem hogy lenéznek amiért munkások voltunk. Volt egy jól működő háztáji gazdaságunk, ezért tudtam pénzt félrerakni. Annyit hogy vettem egy lakást, így nem kellett a kollégiumban lennem. Nyugodtabban is tudtam tanulni, így minden vizsgám elsőre szokott sikerülni. Míg a nagy szájúak meg folyton utóvizsgákra jártak, mert egymást sem hagyták tanulni. Elégedetten mentem át például a nyelvvizsgán, amin szinte mindenki el szokott bukni.

Ma a szülőfalumban az egykori nagyszájúak többsége alkoholista lett, ami miatt még közmunkáért is úgy könyörögnek. Főleg az lepett meg amikor az idős szüleimnél könyörögtek hogy adjanak nekik takarítási vagy gondozási munkát. Hmm, ez meg hogy lehet, hisz egykor ők néztek engem csicskának, ma meg minden találkozásnál munkát kunyerál valamelyik? :)) Persze lehetne pénzük csak hát a kocsma költséges hely szokott lenni.

Az általánosban és a gimiben elég sokszor alázott, csúfolt és kiközösített az osztályom (még néhány osztályon kívüli ember is, más évfolyamokból), szóval nem volt túl erős társasági életem. Nem lettem egy depressziós, antiszociális egyén a gimi végére, de azért ezek az események nyomot hagytak rajtam.

Szerencsére az érettségi után elszegődtem szociális irányba szakmát tanulni és az ottani suliban kaptam egy teljesen új osztályt, új emberekkel és egész tartós barátságokat sikerült kötnöm jó pár emberrel. A társasági életem végre sokkal jobban felpezsdült és ezek a kapcsolatok szerencsére a suli után sem szakadtak meg.

Ma már úgy érzem, hogy jelentősen fejlődött az önbizalmam és az önbecsülésem. Már nem tartom magam vesztesnek.

Sajnálom ugyan a tinédzseréveimet, amik olyan rossz hangulatban teltek el, de igyekszem utólag pótolni mindent, ami akkor kimaradt.

Visszavágni nem vágtam ugyan vissza senkinek, de azért az élet elbánt néhány rosszakarómmal. Páran nem is mentek át az érettségin és most mindenféle romkocsmákban dolgoznak pultosként, de akik átmentek, azok is max csak a pincérkedésig jutottak.

21/F