Mi bajom van? Miért vagyok ilyen?

Nagyon zavaros lesz, előre szólok.

Sose voltam az a nagy bulizós lány, de tanulni se tanultam nagyon. Mostanság szinte utálok kimenni az utcára is, pedig érzem, hogy néha jó lenni elmenni ide-oda, mégis inkább itthon maradok, mert van bennem valami érzés, ami visszafog. Ez is hülyén hangzik, de tényleg inkább leülök és nézek egy sorozatot, ahelyett, hogy élnék. Másrészt a tanulás is nagyon kikészít, tudom, hogy kéne, ott van előttem a könyv meg minden, meg az érzés is bennem van, mikor egyest kapok valamiből, de annyira képtelen vagyok rá. Tudom, hogy ez a lustaság, de annyira rossz. Így viszont a jövő miatt is aggódom. Félek, hogy egy senki lesz belőlem, vagy hogy olyan anyagi körülmények között kellesz élnem, mint a szüleimnek. Közepes tanuló vagyok, és tudom, hogy lehetnék jobb is, de annyira szenvedés a tanulás. Aztán még barátaim sincsenek nagyon. Mindenkitől szándékosan eltávolodom, de nem tudom miért. Nem szeretek senkivel se ilyen nagyon bizalmas kapcsolatot kiépíteni. Még barátom sem volt, persze tudom, hogy erre még ráérek. A szüleimmel is ilyen távolság tartó vagyok. Anyával jó a kapcsolatom, apával se rossz, de vele nem igazán szoktam beszélgetni, inkább anyás vagyok. Sose szidtak le hülyeségek miatt, mégse merek elmondani nekik mindent. Nem vagyunk egy érzelgős család. Elég gátlásos, meg csendes vagyok, még ha hülyeségből szólnak meg, akkor is rosszul esik, de csak mosolygok egyet. Nem akarom, hogy tudják, hogy ilyen érzelgős vagyok. Na meg úgy érzem, hogy senki sincs akire igazán támaszkodhatnék. Van egy netes barátnőm, akivel a legtöbb mindent megosztom, viszont vele se merek élőbe találkozni, pedig nem lakik messze. Félek, hogy valamit elszúrok, vagy csalódik bennem, és még ő se lesz, akivel beszélhetnék. Mit csináljak, mert így nagyon rossz, kedvem nincs kikelni az ágyból se. 15/L