Miért vágom magam alatt a fát? Miért nem tudok jó döntéseket hozni?

Az életem évek óta rossz döntések sorozata. Van pár jó, amiket megjegyzek, de nagyrészt rossz döntéseket hozok, amiket utólag azonnal átlátok, de előtte soha. Nem értem, miért. Egyszerűen nem megy a döntéshozatal semmiben, aminek egy kicsit is van tétje. Mindig elkezdek agyalni, elgondolkozom az egyiken is, a másikon is, végül bepánikolok és a rossz döntést hozom meg. Bebeszélek magamnak dolgokat.

Pl. megismertem egy lányt. Egy új társaságban ismertem meg. Tetszett az arca, kedves is, de valahogy úgy érzem, nem tudok hozzá mégsem eléggé vonzódni. Viszont mikor először ezt megmondtam neki (persze nem így), akkor utána kutyául éreztem magam, egyfolytában az járt a fejemben, mennyire egyedül vagyok, és milyen fájdalmat okozhattam neki. Aztán folytattuk, de azóta se tudom teljesen átadni magam neki. Nem értem, hogy velem van a baj, vagy a világgal. Belemegyek néha olyan helyzetekbe, amiket nem is akarok igazán. Néha meg nem tudom, hogy akarom-e, de ha megváltoztatom a döntésem, akkor utólag fogom a fejem, hogy milyen ostoba voltam. Nem tudom, mi legyen ezzel a lánnyal, mert úgy érzem, elveszíteni is hiba lenne, de ugyanakkor az sincs rendben, hogy úgy járok vele, hogy ezt érzem közben. Arra meg nem kérhetem, hogy változtassa meg magát, mert ehhez, úgy érzem, nincs jogom. Nem tudom, hogy ezért utálnom kéne-e magam, vagy ez mindenkivel megtörténik. És egy csomó ilyen van mostanában az életemben. Félelemalapú döntéseket hozok, és rosszul járok a végén.