Az csak átmenetni állapot hogy ilyen fiatalon természetesnek veszem hogy én nem számítok?

16 éves fiú vagyok és sokat csúfoltak általánosban is és középiskola 1. évében is mert visszahúzódó vagyok.

Én azt már természetesnek veszem hogy csak iskolába járok és miután hazajöttem mindig itthon vagyok.

Az emberekkel is ez van... Természetesnek veszem hogy másokkal foglalkoznak, hívják őket, adnak nekik, kapnak, beszélgetnek, de velem nem.

Vagy ha mondjuk szeretnék valahova is menni például röpizni akkor egyből visszatart a gondolat hogy el fognak küldeni.

Barátaim sincsenek és elképzelhetetlennek tartom hogy nekem valaha is barátnőm lesz pedig nagyon szeretnék.

Ez így fog maradni? Kb egész életemben így volt ( a szüleimre számíthattam), de komolyabban csak 4 éve van ez.