Valóban INTJ vagyok?

23 éves lány vagyok. Évekkel ezelőtt kitöltöttem az MBTI tesztet, akkor is az INTJ jött ki. Azóta viszont elég sokat változtam (pozitív irányba, a toleranciát és a szociális készségeket illetően). Most egy ismerősöm kitöltette velem megint a tesztet, mert ő sejtette, hogy INTJ fog kijönni, így is lett. Egy rövidebbel az INTP jött ki, de aztán megcsináltam az angol - számomra sokkal egyértelműbb és jobb kérdéseket tartalmazó - angol verziót is, az is az INTJ-t adta ki.

Introvertáltnak introvertált vagyok, az kétségtelen. Ritkán járok buliba/ szórakozni/ nagy társaságba, mondjuk akkor általában jól érzem magam, nem esik nehezemre idegenekkel beszélgetni, és ha érdekesebb emberekkel találkozom, akkor valóban jól tudom magam érezni. De egy-egy ilyen után kell 2-3 "introvertált", magányos nap, hogy feltöltődjek.

Az N is stimmel, mert nagyon intuitív vagyok. gyakran hallgatok az ösztöneimre/megérzéseimre, 95%-os sikerrel. Ezt az is mutatja, hogy a legtöbb embert 10 másodperc alatt felmérem, és eldöntöm, hogy jófej-érdekes-megbízható számomra, vagy antipatikus-unalmas-érdektelen. Nagyon ritkán változik meg a véleményem alaposabb ismertség után, így ritkán (szinte soha) nem csalódom senkiben, mert az ilyenekben nem is bízom meg. Általában nagy vonalakban gondolkozom, általános összefüggéseket keresek, a részleteket gyakran figyelmen kívül hagyom.

A T teljesen igaz rám. Nem nagyon tdok mit kezdeni az érzelmekkel, a döntéseimet teljes mértékben a logika, a tények és a racionális meglátások vezérlek.

Nem vagyok jó az érzelmeim kimutatásában, nem nagyon tudok mit kezdeni a másik érzelmeivel. Ha számomra fontos és érdekes személyről van szó, akkor megpróbálok alkalmazkodni, megérteni őt és megerőltetni magam, de amúgy nem fektetek nagyon energiákat az érzelmi dolgokba.

Éppen ezért gondolom úgy, hogy habár még soha nem szerettem senkit nagyon-nagyon (mivel nagyon nehezen engedek közel magamhoz embereket, igazán még soha senkit nem sikerült), de egyszer sikerülne valakit közel engedni magamhoz, akkor alkalmas lennék párkapcsolatra.

Az utolsó betűvel vannak gondok, mert a J és a P is igaz rám. J, mert szeretem a rendet és beosztani az időmet, szeretem, ha minden úgy megy, ahogyan elterveztem és nem szeretem, ha valami keresztül húzza a számításaimat. P, mert egyébként nagyon nyitott vagyok, szívesen fogadok be új meglátásokat és információkat. Ez fentiek ellenére meglehetősen könnyen alkalmazkodom, ha ennek értelmét látom. Ha meggyőző érvekkel és információkkal hatnak rám, akkor hajlandó vagyok változtatni a tévedésemen, elismerni, ha valamiben nem volt igazam.

De az INTP-kel szemben nem szeretek mindent a végsőkig kielemezni. Általában szeretek gondolkodni a világ dolgain, megfejteni, hogy mi miért történik. De tisztában vagyok vele, hogy nem lehet mindent kielemezni és megtalálni mindennek az okát, és ilyenkor nem is erőltetem a dolgot. Éppen ezért ha gyors döntést kell hozni, akkor képes vagyok a legfontosabb tényekre (és az ösztöneimre) hagyatkozva megtenni ezt, és nem órákig elemezni a dolgot a legutolsó részletekig.

Bár nagyon szeretek a saját fejemben elidőzni, gondolkodni, ugyanakkor a mindennapokban elég határozott és gyakorlatias vagyok. Nem vagyok kifejezetten vezető típus, szeretek a háttérben maradni. De ha úgy látom, hogy valamilyen okból kifolyólag át kell vennem az irányítást, vezető szerepet kell vállalnom, akkor gond nélkül megteszem, és jól boldogulok is vele.

De itt vannak azok a dolgok, amik miatt először nehezen akartam elfogadni, hogy INTJ(/P) vagyok

1) Nem jellemző rám az arrogancia. Bár magamban úgy általában nem tartom sokra az embereket, ritkán találkozom számomra érdekes személyekkel, de ezt nem szoktam éreztetni a másikkal. Magamban sokra tartom magam, de ezt nem szoktam arrogancia formájában kinyilvánítani, érzékeltetni. Sőt, általában könnyen alakítok ki felszínes kapcsolatokat emberekkel (kivéve, ha valaki tényleg nagyon az agyamra megy), barátságos, kedves, és látszólag megértő vagyok. Éppen ezért az emberek általában barátságosnak, megbízhatónak és szimpatikusnak találnak. (Ez a jövőbeli szakmám miatt amúgy nagyon előnyös is).

2. Olvastam egy jellemzésben, hogy az INTJ képtelen látni azt, hogy mások hogyan gondolkoznak róluk, és ez nem is érdekli őket. Na ez totálisan nem igaz rám. Nagyon jó emberismerő vagyok, általában azt is gyorsan meglátom, hogy a másik hogyan viszonyul hozzám, mit gondol rólam.

Fontos számomra, hogy azért úgy általában szimpatikus legyek az embereknek, bár ennek főként praktikus okai vannak. Minél több ismerőssel ápolok jó kapcsolatot, annál nagyobb az esélye, hogy találok segítséget/szövetségest, amennyiben szükségem van rá.

Bár kissé nehezemre esik jó kapcsolatot ápolni azokkal az emberekkel, akiket valamiért nem kedvelek/nem érdekelnek, de ha jónak látom (avagy ha az érdekeim úgy kívánják), akkor azért megerőltetem magam.

Nagyjából ennyi. Mindazonáltal tisztában vagyok vele, hogy külső szemlélő számára nem vagyok egészen normális, hiszen ideig-óráig képes vagyok egy látszatot fenntartani, de ha valaki kicsit jobban megismer, rájöhet, hogy valami nem stimmel velem. Értem ezalatt, hogy előbb-utóbb azért felszínre kerül a nagymértékű introvertáltságom, a közönyöm és az érzelemmentességem. Aztán ezt valaki vagy tolerálja, vagy nem.

Ha valaki idáig eljutott az olvasásban, annak gratulálok a kitartásáért és a türelméért Ha válaszolna, is akkor meg is köszönném :)