Önbizalom kérdése lenne minden?

Egy kicsit hosszú lesz,de megpróbálom rövidre fogni :)

Szóval 21 éves lány/nő vagyok.Sosem voltam egy magabiztos ember.Gyerekkoromban duci voltam,rövid volt a hajam,sokszor volt hogy fiúnak néztek.Tini koromra pattanásos lettem,és erősen elkezdtem szőrösödni,amit akkor még nem tudtam hogy mitől van.Utáltam magam.Volt olyan nyár,amikor szinte egész nap bent ültem a szobába,hogy ne kelljen emberek közé mennem,ne lássák az undorító testem.Az iskolában mindig is jó tanuló voltam viszont.Volt néhány barátom,de nem túl sok.Ezek alapján az önbizalmam a béka segge alatt volt.Ekkoriban el se tudtam képzelni,hogy én valaha szép leszek,lesz barátom,szexelni fogok stb.Aztán telt-múlt az idő,elkezdtem magammal foglalkozni,a bőrömmel,a testemmel,szebb ruhákat vettem,nőiesebb lettem,elkezdtem bulizni,sokkal többször eljártam otthonról,a srácok felfigyeltek rám.Ez nagyon megdobta az önbizalmam.Akkoriban (16-18 éves korom közt)sok hülyeséget is csináltam,sokat ittunk,cigiztünk,pasiztunk,ami addig kimaradt az be akartam pótolni.De kapcsolatom nem volt 18 éves koromig.Közben elmentem orvoshoz is,aki kivizsgált és kiderült miért vagyok olyan szőrös és pattanásos,erre elkezdtem gyógyszert szedni,és rengeteget javult a helyzet.

18 évesen megismerkedtem a jelenlegi párommal.Vele vesztettem el a szüzességem is.Lassan 4 éve már hogy együtt vagyunk,nagyon szeretjük egymást :) Azonban az önbizalmam megint nem olyan mint volt.Talán soha nem is volt,csak úgy gondoltam hogy van. :( Most egyetemre járok.Egy másik egyetemről jelentkeztem át a jelenlegibe.Nehezen megy az ismerkedés.Nem tudom hogy miért.Barátságosnak tartom magam,és kedvesnek,de valamiért nem vagyok szimpatikus(vagy talán csak én gondolom így?)Mostanában megint előjönnek azok a gondolataim hogy én erre,meg arra a feladatra se vagyok képes,nem tudom megcsinálni.Egyébként nehezen bízom meg az emberekben,nehezen engedem magam közel másokhoz.

Nagyon félek attól ha nyilvánosság előtt kell szerepelni,beszélni,előadást tartani.Folyton azon kattogok hogy vajon mit gondolhatnak rólam.Alapból sose izzad a tenyerem,de ha tudom hogy szerepelni kell,vagy bármi más lesz,elkezd izzadni utána már azon aggódom hogy megint izzad és ez egy ördögi kör.

Másik problémám,hogy sokszor úgy gondolom amit én mondok az mást úgyse érdekli,mert nem olyan érdekes.Ez leginkább nagyobb baráti társaságra vonatkozik,vagy ha a párom családjánál vagyunk.

Már rengeteg önbizalom fejlesztő tippet elolvastam az interneten.Tudom is hogy mit hogyan kellene,de persze ezt a gyakorlatba átvinni nagyon nehéz.

Ha például megnéz valaki az utcán,legyen az férfi vagy nő,én egyből arra gondolok hogy biztos nem tetszik neki valami rajtam és azért néz.Volt egy időszak amikor ezek nem érdekeltek,de most megint visszatért.

Van még egy "érdekes" dolog,amit nem tudok magamnak se megmagyarázni miért van.Vannak ismerőseim,barátaim akikkel mondjuk össze szoktunk ülni,iszogatni,beszélgetni.De ha összefutunk az utcán vagy buszon,inkább arra vágyom hogy észre se vegyenek,mert nincs kedvem beszélgetni épp akkor.Pedig egyébként nagyon szeretem őket.Nem értem.. :)

Szeretnék több önbizalmat,magabiztosabbá válni,hogy ki merjek állni bárki elé előadást tartani.Szakmámból kifolyólag fontos lenne a beszéd,a magabiztos kiállás is,különben el leszek ásva :(

21/L