Hogy akarjak valamit, amit nem akarok, de tudom, hogy akarnom kéne?

Fúúú, hát ez egy rettentő bonyolult és számotokra valószínűleg érthetetlen kérdés lesz..

16 éves fiú vagyok. Eléggé antiszociális, az a tipikus 'sz/rok rá mit csinálunk, csak nekem ne kelljen csinálnom semmit' típus vagyok.

Mivel ilyen a hozzáállásom ezért barátnőm még nem volt sohasem, mert mikor lenne lehetőségem nyitni valakifelé, akkor érzésem szerint legbelül megijedek és valahogy szándékosan úgy alakítom a dolgokat, hogy ne jöjjön össze a dolog..

Ezen szeretnék változtatni!

Van most egy lány, évfolyamtársam, de egyszerűen nincs motivációm közeledni felé, mert mindig kitalálok néhány ürügyet (amik tényleg kicsit közrejátszanak, de konkrétan mindegyik 1-2 mondat letisztázásával elsimítható lenne), amivel tömöm magamat és másokat is, hogy miért nem lépek...

Pedig, tudom, hogy az igaz az, hogy félek.. Félek a lánytól, a helyzettől, attól hogy beégek, attól, hogy valaki másra is figyelnem kell. stb..

Tudom, hogyha lenne egy barátnőm, aki nem egy öngyi-depi-emos csaj, akkor az sokat dobna a lelki és pszichés világomon, de amíg magamtól nem tudok legalább egy kicsit változtatni, addig felesleges lenne egy barátnő..

Általában ha megpróbálok valakivel erről beszélni mindig a tipikus: "ne félj, csak bátran menj oda hozzá" és hasonló hasznavehetetlen sallang motivációnak szánt, biztató mondatokat kapom, de aki kicsit is átérzi a helyzetemet, az tudja, hogy 7 szó nem fog változtatni a világnézetemen... Legalábbis ez a 7 szó biztosan nem..

Aztán sokan mondják, hogy "neked kell változtatnod", értem én, de hogy?