Elmebeteg vagyok?

Mindenki, aki ismer, azt állítja, kattant vagyok kicsit, de inkább a jó értelemben.

Meggyözödésem, hogy a munkahelyemen túl vagyok fizetve, mivel szeretem, amit csinálok, nem tudom munkaként felfogni (vendéglátás). Helyi normák szerint átlagos fizetèst kapok, magam szerint meg el vagyok kényeztetve (2 hónap alatt 1000€-t tettem félre úgy, hogy vettem egy halom ruhát, meg egy új szemüveget a barátomnak 240€-ért).

Odahaza szegényen éltem, de abból az idöböl sincsenek kellemetlen emlékeim (pl hogy csúfoltak volna a ruháim miatt).

Ma volt bent egy lány, aki minden nap vesz nálunk valamit, ma hiányzott neki 2€. Kifizettem az enyémböl, megígérte, behozza. Ha behozza, jó, ha nem így jàrtam, ma még úgysem tettem jót senkivel.

De ajándékoztam már így el a kedvenc parfümömet baráti körben, ajánlottam fel kolléganönek, hogy bent maradok segíteni egy órát fizetetlen, meg hasonló "hülyeségek".

Akik ismernek, szépnek tartanak (szóval nem kompenzálok, vagy nyalizok), csak kicsit dilisnek, volt olyan fiúbarátom, aki poénból megkérte a kezem a város közepén, mert hogy olyan édesen lökött lány vagyok.

Képes voltam egyszer azért tovább bent maradni egy üzletben, mert a kedvenc számom szólt náluk a rádióban.

Sokan viszont nem bírnak, mert hogy nem ártana meglátogatnom egy pszichológust, így kezdödik az elmebaj.

Nagyon rossz ez így?

(Kort nem írok, kíváncsi vagyok, mennyinek gondolnak a válaszadók 16 és 30 között)

L