Mit tegyek? Marionettbábuként rángat engem a családom.

19 vagyok.Úgy volt,hogy most itthon maradok és tanulok angolt,és hetente egyszer angol tanárhoz járok,és februárban jelentkezem egyetemre és főiskolára is,majd júniusban megpróbálom a nyelvvizsgát.de az anyám és az ő élettársa annyira nem bírja nézni,hogy itthon vagyok(amúgy besegítek házimunkában,meg anyám hazahordott munkájában is,és normálisan viselkedem,semmi vizet nem zavarok),hogy most be kellett iratkoznom egy 2 éves cukrász képzésre,mikor nem is érdekel,és amúgy sem akartam még 2 évet lehúzni itt.és középiskolában van,minden nap menni kell...úgy érzem magam,minthogyha rab lennék és fojtogatnának,folyton a sírás kerülget.Hogyan bírjam ki ezt az egész helyzetet?és mamám is mondta hogy mennem kell,meg mindenki..különben haragban leszünk és anyám elküldene gyárba...ahelyett,hogy várnának arra,mire mehetek egyetemre..nyáron úgyis dolgozom majd valamit...visszatudom fizetni a tb-t,stb.Ma be kellett iratkoznom,el is kísért testvérem,hogy nehogy mégse iratkozzak be.Néha arra gondolok,hogy mi lenne ha öngyilkos lennék,és akkor nem kellene ezt végigcsinálnom?de nem tudnám megtenni.