Szerintetek mennyire érdemes kölcsönadni ismerősöknek, barátoknak, vagy akár a párunknak?

A helyzet a következő, olyan hat hónapja vagyok együtt a párommal, én vagyok 27 éves ő 36. Ugyanannyit dolgozunk, nekem mégis sokkal több a félretett pénzem mint neki. Állandóan anyagi problémákkal küszködik, sosincsen pénze, amikor neki nincs akkor tőlem kér én adok kölcsön (most is sokkal tartozik nekem), az elmúlt pár hónapban szinte mindennap én vettem magunknak kaját, ha én nem vennék talán éhen is veszne. És nemhogy hálás lenne érte még elvárja ha neki nincs adjak mondván ami az enyém az az övé és fordítva. Ehhez képest amikor neki van pénze akkor rögtön cigit vesz belőle, és amikor neki kellene fizetnie a boltban (hogy ne csak én) neki áll nyavalyogni, hogy neki ennyi és ennyi marad csak és lennék e olyan gáláns hogy én fizessek? Az agyvizem felmegy ilyenkor, és nem azt mondja hogy légyszíves hanem természetesnek veszi. Néha elgondolkodom, mi lenne vele ha nem lennék? Volt olyan cigire se volt pénze, tőlem várta el vegyek amit enyhén szólva pofátlanságnak éreztem, és mikor nemet mondtam hogy ezt hadd ne amikor ez egy káros szenvedély ezt nem pénzelem, erre elkezdett velem kiabálni. Ahányszor szóba hozom hogy ez nekem kellemetlen hogy majdhogynem én tartom el, azt mondja neki milyen kellemetlen hogy mondhatok ilyet meg hogy én milyen fukar vagyok és majd mellém temetik majd a pénzemet. Mikor van egy szabadnapunk és csinálom dolgainkat mint takarítás, mosogatás, és megkérem valamit ő is csináljon pl. vigye le szemetet, órák múlva is püföli a számítógépet és ha szólok neki áll feljebb. Ott van neki a beteg anyja aki neveli a lányát akit a volt párja kidobott otthonról. Arra is hivatkozik nekik küld pénzt. Na de nem minden héten küld nekik. És mondom, ugyanannyit dolgozunk, ugyanannyi a fizetésünk, mégis neki sosincsen, én tudom rendesen fizetni albit és rezsit (volt olyan ő nem tudta saját részét azt is én fizettem de olyan is volt a lánya beteg volt és gyógyszerre is én adtam). Már olyannal is visszavágott, hogy ő két hétig tartott el engem (na de az már nagyon régen volt, és azt is úgy hogy az anyja küldött mert szintén kölcsön kért valakitől én meg a véres verejtékkel megkeresett pénzemet adom neki). Közben megtaláltam egy levelét amit még az előző nőjének írt (amikor még együtt voltak), amiben azt ígérte hogy ha megszakad is jobb körülményeket fog neki biztosítani és neki mennyire fáj hogy így szenved (vagyis a nője). És az a nő egy nála tíz évvel idősebb elhízott nő volt aki csak kihasználta őt és lenyúlta a pénzét. Most meg mintha velem tenné ugyanezt...Nekem nem ígért ilyesmiket, pedig állítom hogy vannak olyan képességei, amikkel többre is vihetné, amikkel jobb helyre is elhelyezkedhetne, de szerintem csak lusta. Mindent megmagyaráz ezt meg azt miért nem lehet.

Én néha olyan hülyének érzem magam, hogy ezeket hagyom neki. Ja és persze mikor volt szabadnapja én meg dolgoztam és hazajöttem, elvárta én szolgáljam ki kajával, és mikor megmondtam én dolgoztam és elég fáradt vagyok, neki állt feljebb.

Én egy szépnek és csinosnak számító nő vagyok, és mennyit hallottam pasik savazását hogy ''minden nő egyforma csak a külsőre megy és a pénzre''. Nos én együtt vagyok egy korántsem jóképű és nem is gazdag pasival, de én vagyok lúzer mert nem egy gazdag jóképűvel vagyok együtt. Ugyanis akivel vagyok úgy érzem kihasznál, jól járt hogy van egy pénzeszsákja és egy csinos fiatal nőt is kapott hozzá.

Én meg már nem tudom kihez forduljak...Az anyukámnak nem merem elmondani, tudom hogy csak aggódna van elég baja így is nem terhelem vele. Viszont van egy idősebb nőismerősöm, mindig azt tanácsolta régebben, hogy soha senkinek ne adjak kölcsön még a páromnak se, mert indujak ki abból, mindenki a másik pénzére vágyik, és elblicceli utána visszaadni. Holott ha én tartozom valakinek én igyekszem minél hamarabb visszafizetni. Volt olyan ismerősöm aki fűnek-fának kölcsön adott de az illetők mindig találtak kifogást ne fizessék vissza végül felszívódtak.

Nem tudok mit csinálni ha nem adok kiveri a balhét. De közben mondogatja hogy így szeret úgy szeret. Ide akarja hozni a lányát éljen velünk ha nagykorú lesz, megmondtam őt nem fogom eltartani nem az én gyerekem addigra hozza magát redbe anyagilag.

Már arra is gondoltam kidobom a francba.

Vélemények? Normális válaszokat várok, kötekedők kíméljenek és a kárörvendők.