Szerintetek érdemes lenne nekem is felvennem azt a bunkó, nemtörődöm, lesz@rom stílust az emberekkel szemben? Így mindig csak magammal tolok ki.
Szóval az a helyzet,hogy én alapból úgy is voltam nevelve, hogy tisztességtudó és kedves legyek az emberekkel. Mert,hogy "Amit adsz,azt kapsz " alapon, meg"ha mosolyogsz,a világ visszamosolyog rád". Hát azt tapasztalom,hogy egyik sem igaz.
Sokszor jártam úgy,hogy tök kedves és barátságos voltam, mégsem ezt kaptam vissza. Vagy letojtak, vagy kiszúrtak velem,de nagyon kevés embertől kaptam kedvességet vissza.
Több barátom van, de közülük csak egyről tudom elmondani,hogy tényleg igazi barát. A többi már megváltozott, csak akkor keresnek ha valami kell nekik.
Pl elmennek valahová, de tőlem csak a bicikli, vagy fényképezőgép kell,de nem hívnának magukkal.Persze már nem is adok semmit.
Amin legutóbb kiakadtam,az az volt,amikor tartottam szülinapi bulit. Visszahívtam pár embert,akinek én is voltam,meg barátokat. Kaptam kb 7 nagy doboz bonbont, fele már le volt járva, kettőt meg lehet enni, a többi meg a legszarabb minőség.
Plusz, egyik lánynak én vittem a szülinapjára egy csini táskát, sminkes dolgokat és fülbevalót, én visszakaptam tőle egy nyakláncot,ami be volt kicsit nyomódva és nagyon zörög, fel sem tudom venni sehova. Meg kb fele ajándékom használhatatlan, giccses,cigányos, a termékek legalja.
Én szégyellnék ilyet átnyújtani valakinek, mindig próbálok valamilyen személyre szabott ajándékot adni, ami illik az illetőhöz, de legalább sosem adtam lejárt csokit.
És úgy látom minél jobban próbálok beilleszkedni egy nagyobb, kisebb csoportba, ha nem vagyok olyan mint ők,nincs is miről beszélgetni. Van három lány, kettejükkel nagyon jóban voltam valamikor, de már ők teljesen úgymond összenőttek, folyton kocsmáznak, egyikük megcsalta már kétszer is a barátját, a másik még most szabadon "éli ki" magát, és ha én ezt nem tolerálom,vagy nem erről dumálok folyton, fura vagyok nekik.
Egyedül a párom az, akire számíthatok, és ő is hasonlóan látja a dolgokat. És még egy jó barátnőm,aki normális, meg pár ismerős akivel néha néha találkozok és ellehet dumálni.De kicsit néha elgondolkodtat,hogy én csinálok valamit rosszul?Nekem vajon hogy nincs olyan baráti köröm,mint másnak?
Ti hogy csináljátok? Hogy látjátok ezt a dolgot? Én azon gondolkodok,hogy elég volt abból,hogy túl naiv és kedves vagyok, jobb lenne felvenni egy bunkó,nemtörődöm stílust,és nem foglalkozni mással, csak azzal aki engem is szeret.
18L
válasza:Szia!
Ahogy olvastam a kérdésed mintha rólam írtál volna.
A kulonbseg annyi hogy én srac vagyok. 😃
En is rengeteget gondolkoztam azon hogy megeri-e jópofizni mindenkivel?
Arra jutottam hogy nem!
Most is epp arra várok hogy haveromnak (egyik) mikor jutok mar eszébe, mikor ir facen.
De ugy tunik le se szxr.
Nekem is egy személy van, akit a baratomnak nevezhetek.
Szinte minden nap megkeres, es ez jol esik 😊😊
En e szerint élek:
"Mindenkinek annyit érsz, amennyit megtesz erted..."
18/F
Ja, szoval igen, legyél inkabb bunkó. Ha nem erdemli meg hogy idot pazarolj ra. 😉
válasza:Jól írja az első!
Teperni semmiképp se teperj feleslegesen. Ha valaki nemtörődöm stílusban bánik veled, könyveld el. Nem kell vele gonoszkodni vagy ilyesmi, csak ha esetleg megy nyalizni valami önző ok miatt, akkor valami aprósággal rázd le. Ezzel időt és energiát is spórolsz. Nem megy el az időd a hülyeségeire és nem megy el az energiád az idegeskedésre, csalódásra, hasonlókra.
Szerintem alapvetően rossz a társaság, amiben vagy. Próbálj másikat találni! :) Ha kevesebb barátot is találsz, de legalább normálisakat.
válasza:Ahogy az első válaszoló, úgy én is magamra ismertem a kérdésben. Volt egy 3 fős (velem együtt) baráti „társaságom”. Én mindig, már hetekkel előre fel szoktam készülni a szülinapjukra, mindig valami olyasmit vettem nekik, amire vagy vágytak, vagy hasznos volt számukra, mindig személyre szóló dolgot. Természetesen ők is egymásnak normális ajándékokat adtak. De én kaptam minden születésnapomra 1-1 üveg tömény piát tőlük. Úgy, hogy már jó ideje nem iszom alkoholt. A csúcs az volt, amikor kaptam 1 tömény piát kettőjüktől. Na itt fejeztem be velük. Nem az ajándék értéke, hanem a személytelensége miatt.
Jobban örültem volna, ha adnak egy képeslapot, amin írnak pár kedves sort, az mindennél többet ért volna. De amikor a piát is a jelenlétemben vették meg, akkor már azt mondtam, hogy erre szavak sincsenek. Megszakítottam velük a kapcsolatot. Persze nem fogták fel miért.
Van több barátom is. Egyik közülük is mindig alkoholt ad. De rá nem haragszom, mert ő anyukájának, barátnőjének, mindenkinek minden alkalomra alkoholt ad. És tudom, hogy jó szívvel teszi. Szerintem egyszer látott egy alkoholajándékozásról szóló dokumentumfilmet, és az átmosta az agyát :)
Szóval bocs, hogy rád zúdítottam a saját élményeimet, de meg kellett osztanom, hogy lásd tudok veled azonosulni.
A kérdésedre válaszolva: azt az életfilozófiát kövesd, amit én. Vagyis mindenkivel úgy viselkedj, ahogy veled teszik. Nyilván egy ismeretlenről nem tudhatsz semmit, szóval én ilyenkor kedvesen szoktam nyitni. Aztán ahogy alakul.
Egy szemétláda emberrel pedig nem kell kedvesnek lenni, mert érzelmileg mindig te húzod a rövidebbet, de egy családtaggal, igazi baráttal kedvesen kell viselkedni.
Köszi a válaszokat!
Látom, nem vagyok egyedül, és több embernek is "vannak ilyen barátai".
Hát sajnálom...És én is afelé húzok,hogy elegem lett már és nem fogok többet kedves és jószívű lenni,csak azzal a kevés emberrel akik velem is azok.
Eszembe jutott még valami, amikor ajándékba adtam a párom testvérének egy ruhadarabot, mert én kihíztam,megkérdeztem,hogy tetszik-e neki, azt felelte,hogy igen,elvette és ennyi. Se egy köszönöm se semmi. Na ekkor is kihasználva éreztem magam.
De ez esett a legrosszabbul, mikor én figyelmesen választok ajándékot, egyik nagyon jó barátnőnek gondolt lánynak divatos táskát veszek, bele három olyan dolgot,amiről tudom,hogy szüksége van rá, és még a színre is vigyáztam,hogy hozzá illő legyen, erre vissza ad a szülinapomra egy megnyomódott gagyi nyakláncot.
Meg másik "jó barátnőm" csak akkor keres, ha nincs itthon a harmadik barát, amúgy meg le se sz.ar, de olyankor jön át hozzám, hív magához, és beszéli nekem a fiú ügyeit, meg hogy melyik kocsmába volt legutóbb, de semmi más,értelmes témáról nem lehet vele beszélgetni.
Nem értem mi történt az emberekkel, hova lett belőlük az emberség? És ha én is így fogok hozzájuk állni és viselkedni,akkor én leszek a rossz, aki bunkó.
De félek, hogy senki sem fog beszélni már velem,még ennyit sem, hiszen a barátom elfoglalt a munkájával, nincs mindig itt, a legjobb barátnőm más városban fog tanulni, én meg egyedül maradok, de még mindig jobb,mintha olyanok közt lennék akik elnyomnak,nem?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!