Nagyon ciki volt 30 évesen sírni emiatt?

Nő vagyok,vagy hát inkább kislánynak éreztem magam. Egy hülye fesztiválon voltunk,ahol volt egy létramászós sátor,ahol csomó jó dolgot lehetett nyerni,ha időre teljesítetted,amit kellett. Nem volt nehéz,tömött sorokban,jó tempóban haladtak az emberek,garantált nyeremény is volt,mindenki nyert. Mindenki megoldotta,aztán rám került a sor. A létrára fel is másztam,megoldottam,de nem időre,én kicsúsztam az időből. Mindenki csak nézett,hogy ez hogy lehet,s az a legdühítőbb,hogy a fődíjat vittem volna el,ha nem csúszok ki az időből,mert a feladatot megoldottam. Így nem kaptam meg,de azért hoztak egy vigaszdíjat,egy bóvli gyerek műanyag napszemüveg,hogy én se menjek már el üres kézzel,mert a hostessek szerint 3 napja állnak ott,de ilyen még nem volt,mindenkinek rutinfeladat volt,és mindenki elvitte azt,amit nyert.

A legrosszabb az volt,hogy kb 200 ember előtt égtem le. Szégyen,de alig tudtam tartani a könnyeimet,utána pedig elkezdtem sírni. Nem a bóvli vacak miatt,mert a fődíjból is veszek tízet,ha akarok,hanem hogy miért pont velem történik ez.

Hülyeség is volt belemennem,mert én voltam az,akit érettségiig gúnyoltak az iskolában,mert a szülei felmentették tesiből,mert gyenge voltam,és azt mondták nekem,hogy örüljek,ha a saját lábamon megállok,s nem esek el benne. Komoly indoka nem volt a féltésnek,de 15 évesen rettegtem az utcára menni,mert addig egyedül sehova nem mehettem. Bicikliről,sportról szó sem lehetett,mert 'nem vagy elég ügyes hozzá'

55 kg-san érettségiztem,de most,12 évvel később felszaladtam 67 kg-ra,sosem voltam még ennyi. 160 cm vagyok. Anyám ahányszor meglát,bálnáz,korhol,szégyelljem magam,pedig alig bírok fogyni,hormonbetegségem is van. Már arra is gondoltam,hogy amit megeszek,kihányom,mert már nem bírom,hogy mutogatja nekem az anyám a jobbnál jobb nőket,hogy úgy kéne kinéznem.

És szégyen-nem szégyen,sírtam,csak sírtam,hogy ami másnak rutinfeladat,még az sem megy nekem. Mert alapból lassú vagyok,ahogy anyu mondja: 'lassú vagy,mint apád'. Meg: 'alacsony,dugó,és még széltében is nő'

Miért is gondoltam,hogy ez az ügyetlenségem,lassúságom,lúzerségem bármit is változott az évek során. Nem kellett volna megpróbálnom. A mai napig megkapom,hogy ne csináld,mert elesel/elütnek/elsüllyedsz (hogy ne ússzak,mert belefulladok a medencébe,idézem: 'az én ügyességemmel', bár valamikor úszni is tudtam,meg biciklizni is szerettem).