Miért csak a reál tárgyakban jó embereket tartják intelligensnek?

„Végezzünk egy gyors tesztet. Sorolj fel 5 embert a művészet világából, akik szerinted kiemelkedőek, és ugyanígy a kemény reál tudományok világából. (Vagy csak olyanokat, akiket szimpatikusnak vélsz) „

Nem tudom, hogy lesz ez egy objektív teszt, de legyen.

Tudósok:

- Nikola Tesla

- Alexander Graham Bell

- Csíkszentmihályi Mihály (nem tudom, a pszichológiát reálnak számítjuk-e, orvostudománynak vettem)

- Mérő László (ő például kifejezetten kiállt a pszichológia meg egyes bölcsészdolgok mellett)

- Arkhimédész, hogy mondjak egy nagyon régit is

Művészek:

- Leonid Afremov (ő festette a linkelt képet)

- Michael Ende (német gyermekkönyv-író: A végtelen történet, Momo)

- Michelangelo

- legyen egy modern kortárs: Jon Bon Jovi (mertnyilatkozataiban értelmesnek mutatkozik, és most épp erről vitázunk)

- Umberto Eco (nem feltétlen nagyon szimpatikus, de író is és az irodalomtudós is, így talán több oldalról megvizsgálhatjuk)

„Én többek között arra akarom felhívni a figyelmet, hogy lehet, amit az író megörökít, az mindenki számára már nyilvánvaló, vagy ismert, csak ő volt az egyetlen, aki élvezhető, elvont formába tudta ölteni. És érzem, ahogy kicsúszik alólam a talaj, mert tagadhatatlanul az íráshoz is kell intelligencia. Talán másmilyen, de kell.

Így utolsó mentőérvként annyit tudnék felhozni, hogy arányaiban többen vannak, akik jók a humán tárgyakból, ezért ez normális. Akik pedig reálból jók, azok a kisebbség, és ezért titulálják őket okosnak. „

Az íróknál én inkább tapasztalom az ellenkezőjét. Az olvasónak sokszor van olyan érzése, hogy „jé, tényleg”, de ő ezt nem tudta megfogalmazni. Nem csak hogy szórakoztatóan (valljuk be, egyes művek nem szórakoztatóak), hanem egyáltalán bárhogyan. Mert nem látja át a nagy összefüggéseket. Egy egész történelmi korról például ha benne élünk nem olyan könnyű írni, hiszen mindenki magából indul ki alapvetően.

Érdekes a másik is, amit mondasz: ahová én jártam iskolába, dacára annak, hogy nem volt erre vagy arra szakosodott iskola, nagyon sok reálos járt, sokkal több volt például az osztályomban is az ilyen ember. Nem tudom, miért. Persze lehet véletlen is.

„Ha ezt nekem szántad, akkor már némiképp válaszoltam rá, miszerint ilyen szempontból tényleg lényegesek a humán tantárgyak. Egyébként meg a ténylegest választ rá nem tudom...számomra rejtély is a jelenség. Van aki nem tud elvont dolgokkal dolgozni, de még így is lehetne ötös valaki ezekből a tantárgyakból...Nem tudom.”

Nem elsősorban neked szántam, hanem úgy általában a válaszolóknak. De veled élvezetesebb vitázni, mert ha nem is mindenben értünk egyet, te tisztelettel vitázol, és ez jó. Azt értem, amit erre egy másik ember válaszolt, hogy nem érdekli. De ha elvileg nem kell hozzá gondolkodni, akkor csak a hülye nem fekteti bele azt a minimális energiát, nem? Ha azt látom, hogy tárgy nem érdekel, de nem kell hozzá gondolkodni, és úgyis ötös vagyok, akkor én vagyok a hülye, hogy nem olvasom el.

Mondtál még egy érdekes dolgot: nem mindenki tud elvontan gondolkodni. Tehát ez egy fajta gondolkodási típus, egyfajta fontos dolog.

Mondok egy ismert példát. A Vissza a jövőbe trilógiában a Doki rendszeresen azt mondja Martynak, hogy "Marty, még mindig nem tudsz 4 dimenzióban gondolkodni!". Valami ilyesmire gondolok. Hogy a Doki hogy tudná feltalálni az időutazást, ha képtelen lenne beindítani a fantáziáját? Hiszen nyilván túl sok tapasztalata nincs az időutazásról senkinek, tehát muszáj elképzelni a dolgokat, amiket utána matematikai eszközökre próbál átültetni. De amíg nincs mit átültetni, addig hiába.