Vannak itt olyanok akikre ez szinte teljesen igaz?

Hajnali 3 óra van és több az energiád, mint egész nap.

A többi ember jobban aggódik a társasági életed miatt, mint te magad.

Megfigyelőnek és nem résztvevőnek tekinted magad.

Valahányszor megdicsérsz valakit, hamisan hangzik.

A tény, hogy nem minden gondolatod mély, kifejezetten zavar.

Tudod, hogy felesleges bárkinek is elmondani egy nagy ötleted vagy mély gondolatod, mert úgysem fogja tudni senki felfogni ésszel.

A saját magaddal folytatott vita kielégítőbb, mint bárki mással, akit ismersz.

Úgy gondolod, hogy nem vagy jó, de hiszed, hogy a többiek rosszabbak.

Felvenni a telefont annyira vonzó számodra, mint odacsukni az ujjad az ajtóhoz.

Sok mindent teszel, feltéve, hogy olyan dologról van szó, amit éppen akkor nem kéne csinálni.

Megpróbálsz elkezdeni normális ember módjára élni, de - miután totális kudarcot vallasz benne - hamar visszatérsz az INTP-séghez.

Nem tudod elképzelni az életet a számítógéped nélkül.

Gyakran emlékeztetned kell magad, hogy emberi lény vagy, nem egy testetlen észlelési mező.

Gyakran kikapcsolod a mobilod, hogy senki ne tudjon hívni.

Ismerni a problémát sokkal fontosabb, mint megoldani.

Alvás helyett az egész éjszakát azzal töltötted, hogy valamin gondolkodtál, és mikor másnap valakivel beszélsz róla, kiderül, hogy te vagy az egyetlen, akit ez érdekel.

Újra és újra elolvasod, amit épp leírtál, csak hogy megbizonyosodj felőle, hogy pontosan az, amit és ahogy mondani akarsz.

Azt gondolod, hogy mindent lehet analizálni, beleértve a szerelmet is.

Büszke vagy, amikor az emberek megsértődnek a megjegyzéseiden és őrültnek, perverznek, erkölcstelennek és érzéketlennek neveznek.

Miközben már csinálsz valamit, rájössz, hogy sokféleképpen lehetett volna jobban csinálni.

Több mint két perce keresel valamit, amiről elfelejtetted, hogy a kezedben van.

Jobb szeretsz képzeletbeli beszélgetéseket folytatni a fejedben élő emberekkel, mint azokkal a valós személyekkel, akiket a külvilágban ismersz, és gyakran csinálod ezt akkor is, miközben látszólag ez utóbbiakkal beszélsz.

Elvesztetted a bizodalmad az emberiségben... már több mint kétszer.

Megfigyelőnek és nem résztvevőnek tekinted magad.

Azt kívánod, bárcsak már a jövő lenne.

A képzeleted mindig sokkal érdekesebb, mint bármi, ami a valóságban történik.