Kötelességem barátkozni a sráccal, csak mert mások nem barátkoznak vele?

Nálunk a suliban a fakultáción össze vannak néha vonva az évfolyamok. Van egy fiú, aki nem az osztálytársam. Ő vele az osztálytársai nem barátkoznak. Szegény nem is néz ki jól, de gondolom, nem ez a fő probléma, mert nem mindenki bálkirálynő az osztályában sem. De elég furcsa fiú. Nagyon nehéz így elmagyarázni, hogy mitől, de furcsa. Én tényleg nem szoktam senkit csúfolni, és őt se bántom soha, de ő olyan, mint aki egy álomvilágban él, és nem csak a diákokkal, hanem a tanárokkal is, pedig azok tényleg próbálna neki segíteni! Tök okos fiú lenne, villoghatna az eszével (jó gimibe járok, nálunk nem ciki strébernek lenni), de ezt sem teszi meg. Mint akit semmi nem érdekel, és néha random embereket kezd elkövetni, de nem szól hozzájuk. Elhiszem, hogy rossz neki, és hogy barátkozni akar, ezért kedves voltam hozzá. A fakultáción a padtársa lettem, és persze néha én is odaszólok neki ezt-azt, hogy hogy van meg ilyenek, de ő folyton engem néz, bármit csinálok, és nagyon idegesít. Én vagyok vele kedves az egész évfolyamon, de azért sajnálom, de nem vagyok jószolgálati intézmény, mert nem szimpatikus. Semmit nem tesz azért, hogy szeressék. Cikizni persze nem kell, de én se vagyok egy nagyon nyitott személyiség, de még én sem várom el, hogy azért barátkozzon velem valaki, mert a folyosón követem 10 méterről. Volt, hogy köszöntem neki, és megmondtam, hogy bocs, de most ide meg oda megyek, szia. Ilyenkor vagy lekopik, vagy nem. Szeretném, ha értené, hogy nem vagyunk legjobb haverok, csak a padtársa lettem. Bántani se akarom. Most nekem kellene barátkoznom vele, amiért az egész évfolyam kitette? Én korábban nem is ismertem őt.

Most nyáron valaki írt a közös csoportba, hogy egy bizonyos dolgot szervezünk tanárral még a suli előtt. (Mert a társaság nagyobb része azért bírja egymást.) A saját osztálytársai nem voltak hajlandóak meghívni, odaírták, hogy majd én meghívom. Visszaírtam, hogy bocsi, de a ti osztálytársatok, legalább egy légy szívest írjatok már. Tök lekezelően írták, hogy majd én meghívom. Végül írtam neki, mert hát mit csináljak. Most én vagyok a szemét?

17/L