Kötelességem barátkozni a sráccal, csak mert mások nem barátkoznak vele?
Nálunk a suliban a fakultáción össze vannak néha vonva az évfolyamok. Van egy fiú, aki nem az osztálytársam. Ő vele az osztálytársai nem barátkoznak. Szegény nem is néz ki jól, de gondolom, nem ez a fő probléma, mert nem mindenki bálkirálynő az osztályában sem. De elég furcsa fiú. Nagyon nehéz így elmagyarázni, hogy mitől, de furcsa. Én tényleg nem szoktam senkit csúfolni, és őt se bántom soha, de ő olyan, mint aki egy álomvilágban él, és nem csak a diákokkal, hanem a tanárokkal is, pedig azok tényleg próbálna neki segíteni! Tök okos fiú lenne, villoghatna az eszével (jó gimibe járok, nálunk nem ciki strébernek lenni), de ezt sem teszi meg. Mint akit semmi nem érdekel, és néha random embereket kezd elkövetni, de nem szól hozzájuk. Elhiszem, hogy rossz neki, és hogy barátkozni akar, ezért kedves voltam hozzá. A fakultáción a padtársa lettem, és persze néha én is odaszólok neki ezt-azt, hogy hogy van meg ilyenek, de ő folyton engem néz, bármit csinálok, és nagyon idegesít. Én vagyok vele kedves az egész évfolyamon, de azért sajnálom, de nem vagyok jószolgálati intézmény, mert nem szimpatikus. Semmit nem tesz azért, hogy szeressék. Cikizni persze nem kell, de én se vagyok egy nagyon nyitott személyiség, de még én sem várom el, hogy azért barátkozzon velem valaki, mert a folyosón követem 10 méterről. Volt, hogy köszöntem neki, és megmondtam, hogy bocs, de most ide meg oda megyek, szia. Ilyenkor vagy lekopik, vagy nem. Szeretném, ha értené, hogy nem vagyunk legjobb haverok, csak a padtársa lettem. Bántani se akarom. Most nekem kellene barátkoznom vele, amiért az egész évfolyam kitette? Én korábban nem is ismertem őt.
Most nyáron valaki írt a közös csoportba, hogy egy bizonyos dolgot szervezünk tanárral még a suli előtt. (Mert a társaság nagyobb része azért bírja egymást.) A saját osztálytársai nem voltak hajlandóak meghívni, odaírták, hogy majd én meghívom. Visszaírtam, hogy bocsi, de a ti osztálytársatok, legalább egy légy szívest írjatok már. Tök lekezelően írták, hogy majd én meghívom. Végül írtam neki, mert hát mit csináljak. Most én vagyok a szemét?
17/L
*kezd e követni
bocsi az elírásokért
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Asperger-szindrómával simán járhat "normális" iskolába (egyébként magasan funkcionáló autizmussal is).
Megértem, hogy zavar téged ez a helyzet, amibe pont azért kerültél, mert az érzelmi intelligenciád jóval magasabb, mint a többieké. Nagy kár, hogy még mindig nem jutottunk el oda, hogy az iskolákban létezzenek integrációs programok, amiben a tanárok és a diákok is aktívan részt vesznek. Ha ismernétek a srác viselkedésének a hátterét, megtanulnátok alap kommunikációs technikákat, mindenki jobban járna.
válasza: válasza:„Én a helyedben a lelkiismeretem megnyugtatása végett (csak mert jó nevelést kaptam) néha amikor mellette ülsz beszélgetést kezdeményezhetnél, esetleg megkínálhatnád ezzel-azzal, de ennyiben kimerülne a dolog.”
Ilyen már volt, néha odafordulok, és beszélek vele. Nekem sincs rengeteg barátom, főleg a fakton, ilyenkor valamennyire elbeszélgetünk, kölcsön adok neki házit, ha nem volt ott, vagy ő nekem, évfolyam kiránduláson is volt, hogy vele sétálgattam egy kis ideig, beszélgettünk. De ennyi. Mert nem is ugyanaz érdekel minket. Ha ugyanaz érdekelne, még beszélgetnék is vele hosszan, de például pályaválasztásnál volt róla szó, hogy totál más dolgok érdeklik, mint engem.
3-as, én is gondoltam rá, hogy baja van, de tényleg nem küzd ellene kicsit sem. Mert mondom, az eszével ki tudna tűnni. Elit gimibe járok, itt pl. az évfolyamon van, aki fizikaversenyeket nyert, senki nem hívja strébernek vagy ilyesmi. De a másik meg, hogy nagyon-nagyon komoly baja nem lehet, mert nem hiszem, hogy akkor felvették volna ide. Az addig oké, hogy úgy is lehet okos, de van szóbeli felvételi, ott valahogy csak előadta magát.
„Talán próbáld megtudni tőle, hogy mi az oka annak, hogy nem haverkodnak vele. Jobb ötletem nincs.”
Azért nem haverkodnak vele, mert fura. Ezt nem én mondom, hanem a többiek mondták.
Igazából azért haragszom is rá kicsit, mert volt olyan is, hogy a tanárnő kérdezte, megtanult-e egy bizonyos dolgot. Ő meg mondta, hogy nem. A tanárnőtől kapott haladékot. Még mindig nem tanulta meg. Ehhez tudni kell, hogy tök szigorú a tanárnő, szóval ha ad még egy esélyt, mindenki 2x megköszöni. Pedig tudom, hogy okos, egyszer mellettem ülve megtanult egy verset 5 perc alatt. Miért akarja elveszíteni a tanárok támogatását is? Miért jó az neki, hogy ha a diákok nem szeretik, akkor már a tanárokkal is nem törődöm?
Köszönöm a válaszokat, bocsi, hogy egy regényt írtam.
"Miért nem barátkoznak vele? Mi van, ha a többiek a ludasak ebben? Adott egy csoport, elkezdtek valami bűnt és ő nem csinálta meg és kitették. A csoport tagjai úgyis kiállnak egymás mellett, de ő mellette ki fog kiállni. Kapcsolatokkal leépítik a tudást manapság az iskolában is."
Ez is elképzelhető, de most komolyan, mi közöm hozzá?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!