Miért vagyok mindig ilyen rosszkedvű?
Nem azt mondom, hogy folyton depressziós hangulatom van vagy nincsenek barátaim, egyszerűen csak sosen voltam olyan életvidám mint mondjuk a kistesóm.A szüleim is mondták már hogy én kisgyerekként sem voltam olyan mint a többiek, mindig csendesebb voltam.Monst is inkább csendesebb vagyok, kevés baráttal.Egy ideje azt vettem észre hogy nem nagyon tudok örülbi a dolgoknak, persze a világ felé az mutatom hogy boldog vagyok de eközben inkább csak az tesz boldoggá ha olvasok.Néha úgy érzem hogy olyan értelmetlen ez az egész élet, látom hogy a kortársaim többsége milyen hülyeségeket csinál és eszembe jut hogy nekem ilyenekkel kell majd felnőnöm, és ha már ez a generáció ilyen akkor vajon milyenek lesznek a gyerekeim? Folyton olyan dolgokon rágódom hogy miért nem lehet most is olyan az élet mint mondjuk 20-30 évvel ezelőtt, és hogy az emberek hogy lehetnek olyan vakok hogy nem látják hogy egyre jobban tönkreteszik a bolygót.Nem tudok felhőtlenül boldog lenni amikor itt lebegnek a fejünk fölött a nagyobb problémák.Vannak még itt olyanok mint én? Vagy az ilyen dolgok senkit sem érdekelnek? Mit tegyek hogy boldogabb tudjak lenni?
16/l
El kell fogadnod magad. Nagyon hasonló vagyok mint te.. mindaddig szenvedtem, amíg rá nem jöttem hogy én így vagyok épelméjű. Nem az tesz valakit normálissá hogy olyan mint a többi, hanem az, hogy képes azonosulni önmagával. Az csak disszonanciát okoz, ha az alap személyiségedre ráerőltetsz valamit, ami nem vagy.
Egyáltalán nem baj ha néha egy kicsit melankólikus, szomorú vagy.. legalább képes vagy gondolkodni, s nem csak arról, amit az ember papírra vet.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!