Picit egyedül érzem magam a generációmban. Mi a baj velem?

Sziasztok! (19/f)

Hol is kezdjem...

Amikor a barátokkal vagyok, vagy itthon a szüleimnél állandóan kattog az agyam ( általában a megoldandó feladatokon, problémákon ) és nem tudom magam elengedni, még akkor sem ha egy jó nagy parti kellős közepén vagyok, és jól kéne magam érezni. Szüleim, tesóim, rokonaim, barátaim mindig azt mondják, hogy lazítsak végre egy kicsit, mert mindent túl komolyan veszek és görcsös vagyok.

Kevés barátom is van, mert alapvetően nem érzem jól magam a generációmban, a korombeli lányok egyesével ejtenek át, a srácok pedig szemellenzővel a fejükön mennek utánuk.

Az idősebb nőkkel 25-30 évesekkel nagyszerűen el tudok beszélgetni, de ha veszünk egy 25 éves nőt, az mit akar egy 19 éves kissráctól?.. Ennek megfelelően az ismerkedés sem megy.

Rendszeresen sportolok, hogy levezessem a megszerzett frusztrációimat, úszok és járok futni is.

Azt érzem, hogy én igazából nem 19 vagyok lelkileg hanem legalább 40.

Nem vagyok az a tipikus lúzer szűz fiú beütésű, ezért is furcsa ez az egész, de kezdem magam így érezni.

Miért?

Előre is köszönöm a válaszokat!