Picit egyedül érzem magam a generációmban. Mi a baj velem?
Sziasztok! (19/f)
Hol is kezdjem...
Amikor a barátokkal vagyok, vagy itthon a szüleimnél állandóan kattog az agyam ( általában a megoldandó feladatokon, problémákon ) és nem tudom magam elengedni, még akkor sem ha egy jó nagy parti kellős közepén vagyok, és jól kéne magam érezni. Szüleim, tesóim, rokonaim, barátaim mindig azt mondják, hogy lazítsak végre egy kicsit, mert mindent túl komolyan veszek és görcsös vagyok.
Kevés barátom is van, mert alapvetően nem érzem jól magam a generációmban, a korombeli lányok egyesével ejtenek át, a srácok pedig szemellenzővel a fejükön mennek utánuk.
Az idősebb nőkkel 25-30 évesekkel nagyszerűen el tudok beszélgetni, de ha veszünk egy 25 éves nőt, az mit akar egy 19 éves kissráctól?.. Ennek megfelelően az ismerkedés sem megy.
Rendszeresen sportolok, hogy levezessem a megszerzett frusztrációimat, úszok és járok futni is.
Azt érzem, hogy én igazából nem 19 vagyok lelkileg hanem legalább 40.
Nem vagyok az a tipikus lúzer szűz fiú beütésű, ezért is furcsa ez az egész, de kezdem magam így érezni.
Miért?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Éveknek súlya nem mindig teher,
Sok ember lassan mindent kihever.
Deres hajával gyakran béke jár,
Nincs szenvedélye, csak emléke már.
A sír felé szép, nyugalmas az ut,
Az élet úgyis szomorú s hazug.
*
De vannak, ó de vannak ám sokan,
Akikben még vágy, álom is fogan.
A testük ifjú, ám lelkük beteg,
Húsz kurta évvel immár öregek.
S nem lakomáztak mámorok torán,
Nem tékozoltak el mindent korán.
Csak... Szívüket kora dér lepte meg,
Tavasz van és a lelkük didereg.
Szeretnének szeretni, élni hej!
S valami súgja, hogy már menni kell!
(Juhász Gyula: Dér)
Én ugyanez vagyok... kivéve a sport.
Sajnos a stressz miatt 15 kg fogytam 1 hónap alatt :/
Lelkileg tényleg 40 lehetsz, fiatal testbe zárva. Ismerem az érzést, rengetegszer éreztem úgy magam társaságban, mintha a saját apám volnék. Nagyon furcsa, faramuci érzés.
Ha belegondolok, a páromon kívül szinte csak idősebb emberekkel tartom a kapcsolatot. Még a kollégák között is velük jöttem jobban ki, és a barátaink is közel 10 évvel idősebbek nálunk.
Én is ilyen vagyok.
Néha úgy érzem megőrülök.
Nos ha tudni akarod, az a helyzet, hogy az én édesapám munkanélküli és alkoholista volt, 1 hónapja meghalt.
Anyám egyfolytában dolgozik, hogy eltudja tartani a három gyerekét, nekem nincs barátnőm, és nem is volt sosem, mert mindig annyit kellett tanulnom, hogy az ösztöndíjból eltudjam tartani magam. És éjszakánként munkát vállalok egy gyárban, hogy segítsem édesanyám, legalább egy kicsit. Barátaim nincsenek, soha nem járok el sehova, mert se pénzem, se időm nincs rá. Úgyhogy szerintem, te csak ne sajnáltasd magad, inkább térj magadhoz. És menj haza a családhoz, amíg még van
ne azzal töltsd az időt,hogy keseregsz magadban, hanem inkább azon gondolkozz, hogyan hozhatnád helyre a dolgokat. Előbb mindig nézz körbe magadon, hány ember van, aki sokkal rosszabb helyzetben van
aztán pedig mérlegelj!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!