Hogyan legyen jobb?
18 évesen elég életképtelennek tartom magam.
-nem ismerem önmagam, nem tudom miket szeretek, nincsenek saját gondolataim, kitöltöttem önismereti teszteket, de nem segítettek. Amikor beszélek, akkor csak jönnek a számon a szavak, nem is gondolkozok közben, csak mondom a magamét.
-társaságban nem merek megszólalni, félek, hogy hülyeséget fogok mondani és kinevetnek. Igazából akkor nem is tudom mit mondhatnék másoknak, mert nem jut eszembe semmi
-nem tudok másokkal beszélgetni, mindig nálam hal meg a dolog. Egyszerűen nem tudok mit mondani, nem jut eszembe semmi és kész vége. Pedig szeretnék már egy jót beszélgetni, de beszélni se tudok semmiről.
-nincsen hobbim, nem érdekel igazán semmi: nincsen kedvenc tantárgyam, utálok iskolába járni, az állatokat értelmesebbnek tartom néha az embereknél, makacs vagyok és durcázok sok mindenen, gyerekesnek érzem magam, öltözködni sem tudok, mindenben béna vagyok.
-nincsenek kedvenc dolgaim, mostanában feledékeny vagyok, nem emlékszek dolgokra
-a továbbtanulás miatt is görcsölök, fogalmam sincs merre menjek tovább, csak azt tudom, hogy nem szeretnék egyetemre menni anyagi és más okok miatt, amit nem részleteznék.
-állandóan ideges vagyok, kis dolgokon felhúzom magam, a családommal nem túl jó a viszonyom, folytonos veszekedések, amiket próbáltam beszélgetéssel megoldani, de nem értem el vele semmit. ja de, egy újabb veszekedést.
-nem szeretem ha kiabálnak velem és semmibe vesznek, pedig elég gyakori ez.
-távkapcsolatban vagyok, ez is nagyon próbára tesz lelkileg és érzelmileg főleg. nagyon szeretjük egymást, de iszonyat a hiánya
-blogkat is írtam, de mivel senki nem olvasott és nem volt miről írnom, ezért töröltem azt is.
-közösségi oldalakon senki nem keres, igaz, nem is szeretem azokat az oldalakat.
Fogalmam sincs mit írhatnék még ide, ezt is nagyon nehéz volt leírni, mert nem jönnek a szavak, de rájöttem, hogy szerintem az a legnagyobb bajom, hogy a barátomon kívül senkivel nem tudok elbeszélgetni, mert nincs türelme hozzám.
válasza:Ne keseredj el! 18 vagy, ez ilyenkor megesik. Azt se tudod, mi van, jön a sok stressz, továbbtanulás, merre, hova, jajj milyen vagyok, milyen nem vagyok... Ez ilyen. El kell fogadni, szeretni kell magad, lazán venni a dolgokat (keretek közt, nyilván).
Gondolom önbizalomhiányos vagy. Akkor van ez a dolog, hogy nem mersz semmit mondani társaságban, mert félsz, hogy kinevetnek. Olyan társaságban, amelynek a tagjai nem állnak olyan közel hozzád. Biztosan vannak olyan emberek, akikkel szorosabbra tudnád fűzni a kapcsolatod. Csak nyitottabbnak kell lenned. Ráfeszülsz nagyon a dolgokra, nem kell. Az írásod alapján elég intelligens vagy ahhoz, hogy népszerű légy a megfelelő körökben, hogy legyenek remek barátaid. Csupán meg kell találni őket.
Ez, hogy nem tudsz miről beszélgetni, pedig úgy szeretnél... Ugyan már... :) Csak a beszélgetőpartner nem pendül egy húron veled, akkor van ez, hogy hát nem halad a beszélgetés. Én is, mi is így vagyunk ezzel. Bezzeg ha hozzá tudok szólni valamihez, akkor aztán olyna beszélgetések lesznek... :)
Nekem sincs kedvenc tantárgyam. Már egyetemre járok egy ideje, szeretem. A gimit én sem szerettem. Ez majd változik. :) Sokan nem szeretik. Ott olyan "vegyesek" az emberek. Mindenki olyan... átmeneti.
Hobbit szerezni azért nem olyan nehéz. A világon bármit csinálhatsz, ha van hozzá kedved, a lehetőségeket csak keresni kell, és élni velük. Biztos van olyan, ami tetszene. Csak fel kell emelni a sejhajt, vagy ötletelgetni kicsit, hogy na mibe kezdjek bele.
Ez, hogy makacs vagy, és durcázol... Lehet ezen változtatni, mert felismerted. Figyelj: Ha érzed, hogy mindjárt makacskodni, durcázni fogsz, akkor erőltesd meg magad, és ne tégy így. :) Erőltetni kell eleinte, aztán megváltozik a hozzáállásod, felfogásod... Nem kell mindig ellenállni, ha valami nem tetszik, az emberek különböznek, más a felfogásunk, de nem kell emiatt harcolni.
18 évesen én sem tudtam öltözködni. :) Most meg tudok. Nem nagy etwas. Olyat vegyél fel, amit szeretsz, de ne legyél karácsonyfa. Különbenis, az ízlésvilága kb. mindenkinek más, teljesen mindegy, hogyan öltözöl, az ember teszi a ruhát, és nem fordítva. :)
válasza:A stressz miatt változhatnak a dolgok közted és a családtagjaid közt, barátok közt... Ez megesik. El fog múlni, amint "lenyugszanak a kedélyeid". Annyira figyelj, hogy mutasd ki, csak a stressz miatt van ez, szereted őket. Akkor nem lesz semmi baj. Ez egy ilyen időszak.
A távkapcsolatodat nem ismerem, viszont: ha szenvedést okoz... és huzamosabb ideig biztosan távolsági is marad... akkor én mérlegelném, hogy megéri-e.
A blogírással kapcsolatos kudarcélményedet meg ne becsüld túl. :) Nem jelent ez semmit. Nem vagy kevesebb, mert nem tudsz írni; hogy sokat kell gondolkodnod, mielőtt le tudsz írni egy épkézláb, valamiért érdekes mondatot... Nem mindenkinek megy ez. :) És ez nem baj. Tudod, mások vagyunk. Képzeld, én is próbálkoztam blogolással, de rájöttem, hogy nincs értelme, mert nem láttam értelmét leírni olyan dolgokat, amiket úgyis tudok magamról, más meg amúgy sem olvassa. Lehet olvasták volna, ha reklámoztam volna magam. :) De nem tettem, mert nem érdekelt. Töröltem, és ennyi, időtöltésnek jó volt.
Közösségi oldalakon senki nem keres... Nem baj az. Az életben keressenek először. Nem vagy te túl zárkózott? Ne legyél. Fiatal vagy, okos. Mosolyogj!! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!