Valakinek lenne kedve beszélgetni a magányról?

Egy-ket eve szinte csak internetes baratsagaim vannak.

A testvereim es egy baratnom akivel evente 2x talalkozunk kivetelevel nincsenek olyan barataim akikkel rendszeresen talalkoznek.

Hogy jutottam ide?

A csaladom kikoltozott kulfoldre es en nagyon szegyenlos lettem, magamba zarkoztam.

Eleg rosszul visel, ha nincsenek allando, oszinte, szemelyes baratsagaim. Mintha nem is elnek. Szurke minden. Nem szamit semmi.

Lehet, hogy depresszio.

Ugy vagyok vele, hogy most elkezdtem randis oldalakon ismerkedni mert mar nagyon hianyzott az emberi kozelseg, a fellangolas, a szeretet. Talalkoztam is egy par emberrel. Ketten csak kihasznaltak, amit az elejen meg elveztem, de aztan csak meg uresebbnek es maganyosnak ereztem magam. A harmadikkal pedig eleg kozel kerultunk egymashoz, de meg alakuloban van a dolog. Ugy nez ki mukodni fog, es valoszinuleg ossze is baratkozhatok az o ismeroseivel.

Rajottem, minnel tobb emberrel beszelgetek, annal kevesbe leszek szegyenlos. Volt, hogy skype-oltam egy haverommal egy randi elott, es a masik emberrel mar siman ment a beszelgetes, mert elotte "gyakoroltam".

Felek meg elhinni hogy igazan erdeklek valakit. Ezert meg megvan a magany. De dolgozok rajta, hogy egeszseges es onallo, erzelmileg stabil szemely lehessek.