Mi volt akkor mikor nem volt nyugdíj? Miért nem működne anélkül a világ?

"Mi volt akkor mikor nem volt nyugdíj? " nem éltek ennyi ideig az emberek, aki nem tudott dolgozni, az kb éhen halt

amúgy szerinted a nyugdíjat ingyen kapjuk az államtól, vagy mi fizetjük neki "önként"?...amúgy, aki megpróbált gyűjteni magának, attól elszedték pár éve, vagy erre nem emlékszel?

Tudod, ez a takarékosság, mint ötlet nem igazán menne.

Én ezelött 40 évvel kezdtem dolgozni, akkor kerestem 2100 Ft-ot havonta, amiböl 500-at tudtam félretenni takarékba.

30 éve kerestem 5600 Ft-ot (ez akkor kimondottan jónak számított), ebböl szintén ugyanannyit tdutam csak megspórolni (mert közben lett 2 gyerek is).

Ha kiszámolod, hogy az elsö 15 évben havi 500-500 Ft-t, azaz évi 6000 Ft-ot tudtam félretenni, ez a 15 év alatt 15000 lenne. Ennyiböl ma kb két hétre elég kaját tudnék venni, de az sem biztos.

Szóval hiába spórolna valaki egész életében, az infláció miatt nyugdíjas korára nem érne semmit.

Az sem megy, hogy mindenki termel valamit - ugyanis az emberek nagy része olyan helyen lakik, ahol nincs hol termelnie, sem egy lakásban, sem egy városi házban (kis telekkel) nincs termöterülete.

Dolgozgatni meg hol tudna, ha így is kevés a munkahely?

Az, hogy a mostani aktív dolgozók másnak fizetik a nyugdíjat - ez régebben is így volt, a mai nyugdíjasok fizették a megelözö generációét. Ez ilyen módon ugyanaz, mintha mindenki kölcsönadná a nyugdíjat az elözöeknek és a következöektöl kapná vissza, azaz mindenki megkapná a jussát - ha rendesen müködne és nem vinnél el egyesek a pénz nagyrészét.

Egész régen meg ugyan nem volt nyugdíj, de az aktív dolgozók tartották el a saját szüleiket, együtt éltek nagycsaládként és a családfenntartó (azaz a férfi) tartotta el öket, a saját feleségét és a saját gyerekeit is.

Régen, amikor nem volt nyugdíj, szorosabbak voltak a családi közösségek. Munkahelyhiány miatt nem kellett elmennie a gyereknek új megyébe, országba mennie, hanem ott volt a családi birtok és dolgozott.

Az öregeket ebben az esetben se úgy képzeld el, hogy félretettek volna nyugdíjra vagy hasonló. Régen bizony az öregek is dolgoztak, csak esetleg nem olyan megterhelőt, ha már nem bírták. De ma is elég sok faluban láthatod, hogy a 60-80 éves mamák bizony kapálnak és etetik az állatokat a ház körül, kopozzák a kukoricát és hasonlók.

És jól írták, régen nem is éltek olyan sokáig az emberek, mint most.

Félretenni pedig nem olyan egyszerű.

Sok ember egyszerűen nem keres annyit, hogy félre tudna tenni. Ha félre is tesz havonta x összeget, az általában el is megy hirtelen fellépő költségekre. Az ilyen keresetű emberek általában nem új építésű házban laknak és időnként költeni kell arra, ha valami kár lép fel az épületben. + elromlik a mosógép, osztálykirándulásra megy a gyerek, stb.

Félrerakni pedig rengeteget, több milliót kéne, ha valaki abból akar élni nyugdíjként. Gondold végig, mennyibe kerül jelenleg havonta az életed... Rezsi, kaja, ruházkodás, lakhatás, stb.

Aki valóban jól keres, az tesz félre későbbre vagy befektet. A nagy és új ház vétele is egy befektetés.

Vidéken sem dolgozhat mindenki. A számítógéped sem vidéken készült. Továbbá a vidéki újrakezdéshez nem árt egy komolyabb kezdőösszeg és akkor még nem is beszéltünk a szakértelemről...

Az emberi rendszereket emberek irányítják. Ha jó szakértelmű és munkatudatos emberek irányítanak egy rendszert, akkor jó lesz. Ha szakértelem nélkül irányítják és csak a saját zsebüket akarják tömni, akkor rossz lesz.

De tökéletes sosem lesz. Mindig lesz valaki, akinek nem lesz jó, mivel az emberek nem alkotnak homogén közeget.