Téged miért kedvelnek a környezetedben?

Sosem tudtam. Mindig csak találgatok, ha erről van szó. Általános iskolás vagyok (igaz, már nem sokáig), és itt nagy átlagban kicsinyes gondolkodásmóddal rendelkeznek a korombeliek (akik papírgalacsinokkal, üvegekkel és más cuccaival dobálóznak illetve ledobják egymás táskáját az emeletről... Azoknál valami nincs rendben). Sajnos.

Több kategóriába is lehet sorolni az osztálytársaim (nem akarok annyira eltérni a témától, szóval röviden): "normális", "normális" + gyerekes, illetve gyerekes. A második kategóriában lévőknek számít az, hogy hova fogják felvenni, ezért tanul, stb. Bár azért van, aki "normális", és mégis megbukott idén matekból... nyilván nem ettől függ, max általában.

Valamelyest segítőkész vagyok a hozzájuk hasonlóakkal, amennyiben ők is azok (házi, dolgozatok, illetve más esetleg sulin kívüli dolog, amiben tudok segíteni). Ez lehet az egyik. Aztán valamilyen szinten humoros is vagyok, de nem annyira, hogy annak mondjam magam...

Akik velem kedvesek, azokkal én is az vagyok, és akik észre se vesznek, azokkal én is úgy teszek. Na mondjuk ilyen nincs, mert "valakivel egy pár vagyok", aztán néha kedvesen azért valamit oda kell bökniük mindig.

Bár itt a gyerekes nem azt jelenti, hogy ha nincs ecsethajad meg airmaxed, akkor nyomorék vagy, hanem nagyjából kimerül annyiban, amit az elején írtam.

Ebben az osztályban (legalább pozitívuma is van annak, hogy ide járok) kinéznének azért, ha sminkelném magam...

Többnyire fiúkkal barátkozom (mármint csak inkább velük beszélgetek), ők azt mondták, hogy azért kedvelnek, mert el lehet velem beszélgetni játékokról is, és nem vagyok olyan, mint a "többi", akik olyanokkal vannak elfoglalva, hogy "jaj de cuki ez a fiú *-*"...

Tanárok meg azért, amiért általában egy diákot szoktak kedvelni, azokat az okokat pedig szerintem tudjuk.

Engem azért, mert mindig meg tudok mindenkit nevettetni :) Döl belőlem a fszság, viszont ha úgy van akkor komoly is tudok lenni. Segítek, amikor tényleg szükségük van rám és nem sírok, ha éppen nekem nem tud senki segíteni.

Nagy szám van... mindig is az volt ezért kezdeményezni is énszoktam kb minden hétvégi programmal/barátkozással/csajozással kapcsolatban. Könnyne el tudom érni, hogy megbízzanak bennem az emberek, többnyire azért, mert nem élek ezekkel vissza sosem.

középsuli, fősuli, baráti kör.. mindig megtaláltam a hangot a többiekkel. Mindenkinek beszólok, de eddig mindenki levette a poént és a suliban is 30 emberből nem volt olyan akivel haragban lettem volna... sokszor körém kezdett el gyülni a társaság, de én (most csúna szóval élve) azzal a réteggel is beszéltem, akit a mai fiatal társadalom nem talált menőnek, mert más mint a többi, velük is elhülyültem/elbeszélgettem és szerintem ezt látták/érezték is a többiek :)

Igazából: barátságos voltam/vagyok, jó humorom van, megbízható vagyok így eddig minden környezetben kedveltek.

Érdekes módon sosem "harcoltam" vagy nagyzoltam, hogy így legyen :) egyszerűen csak magamat adtam

22/F

Azért, mert erős, magabiztos vagyok, (eddig) minden helyzetből sikerült felállnom és nagyon ritkán szoktam panaszkodni. Sőt, azt sem szoktam hagyni, hogy más maga alá kerüljön, elkeseredjen vagy elhagyja magát.

A barátaim megbíznak bennem és tudják, hogy számíthatnak rám.