Valakinek mar eszebejutott?

Meg kell különböztetni a bevándorlót a menekülttől. A menekültnek mindegy hol van, csak biztonságban legyen. Ő csak menekül a terror elől. Magyarország biztonságos ahhoz képest, ahonnan jön, pl. Szíria. Itt nem vágják ki a nők csiklóját, nem ölik meg csak úgy az embereket, nem irtják ki a családját senkinek politikai vagy más okokból.

A bevándorló célja: keresni egy olyan országot, ahol jobb életszínvonalon élhet, mint odahaza. Ha egy erdélyi idejön dolgozni, az lehet bevándorló pl. A bevándorlók többsége azonban valóban nem Magyarországról álmodik, hanem nyugatabbi, magasabb életszínvonalú országokról.

# 12

Mennének is, de mint látod, nem engedik őket.

Aki nem elvakultak közelíti meg a témát, annak eszébe. Aki pedig tájékozódik, annak is, mivel az ISIS bejelentette, hogy jó pár terroristát küld a menekültekkel együtt. Szóval egyáltalán nem írtál hülyeséget. :)

Természetesen ettől nem minden illegális bevándorló lesz terrorista.

Az a baj, ami minden nagyobb társadalmi jelenséggel: Az átlag ember rávág a dologra valamit az addigi elvei szerint és teljesen hidegen hagyja, hogy tévedhet és mik a tények. Így lett a kérdéssel kapcsolatban 2 nagy csoport: A bevándorlók mind gonoszak vagy mind szentek. Meg van egy kis csoport, aki képes összetettebb gondolkozásra.

# 16

Ennek semmi értelme, max pánik keltés. Ha támadni akarok, akkor nem jelentem be előre. Ennek semmi értelme, mintha széllel szembe hugyoznának.

# 17

Bizony, pánikkeltés. A terroristák egyik alapvető célja. A dolog előre bejelentése is erre szolgál, azt meg tudják, hogy ennyi embert úgysem lehet feltartóztatni.

Ezt eredetileg egy olyan kérdésre írtam válaszul, ami azt kérdezte, hogy beszélt-e már valaki menekülttel itt, Magyarországon. De most úgy érzem, hogy ide kívánkozik

Én már beszéltem egy menekülttel.

Egy ötgyermekes családanyával. A negyvenfokos hőségben ült gyerekei körében az olvadozó aszfalton. Az járókelők udvariasan elkerülték őket. Az előttem haladó két arab diák is. De az asszony reagált rájuk és mondani akart valami, de a két fiatalember már messze járt.

Megálltam és megkérdeztem angolul, hogy miben segíthetek. El kellett ismételni néhámyszor, mire megértette.

"Maja", vagy valami ilyesmit mondott, majd összeráncolt homlokán látszot, hogy valamin nagyon gondolkodik. Végül felderült az arca és büszkén kivágta:

"Vater". Eltartott egy ideig, amíg felfogtam, hogy vizet kér. Visszamentem a sarki közértbe és vettem egy karton bubimentes vizet. Odavittem nekik.

Miközben a gyerekek a zsugorfóliát próbálták lefeszegetni a palackokról, az asszony ültében előre-hátra hajlongva összetett kezeit homlokához emelve mantrázott valamit, amiből csak annyit értettem - vagy véltem érteni -, hogy "Alla". Időnként jobb kezét elvette homlokától és végigsímította a lábszáramt.

Rohadtul zavarban voltam, és nem tudtam, hogy menjek el onnan. De kínosnak éreztem azt is, hogy csak úgy faképnél hagyjam.

Megpróbáltam beszélgetni vele, miután ivott, de nem volt közös nyelvünk, csak néhány angol szó. Nem tudtam megkérdezni, hogy honnan jött, mert nem értette, mit akarok. Azután az próbáltam kézzel-lábbal-angolsággal kipuhatolni, hogy egyedül van-e a gyerekekkel, vagy a férje is itt van valahol.

"Man", mondta és nyitott tenyérrel mellkasát veregetve mutatta: enyém. Tehát a férje.

"Where, where is he?" (Hol van?) kérdeztem gyorsan.

Torka előtt félreérthetetlen mozdulattal húzta el a kezét. Megroggyantak a térdeim. De még nem volt vége. Végig mutatott a gyerekeken, majd magára bökött. Tehát, ő és a gyerekek... mutató és középső ujjával a szemére, majd elöre mutatott

... látták!!!!

Egy hátborzongató tragédia, három mozdulatban. Elszédelegtem onnan.

Igen, én már beszéltem egy menekülttel.

Kedves # 19!

Ez miért kívánkozott ide? A kérdés mely részére válaszolt?