Lehetséges, hogy huszonéves létemre "túlérett" lettem?

"A szüleim sikeresek, jó háttérrel rendelkezem, nincsenek tétek, kihívások az életemben."

Ne haragudj, ezen megakadt a szemem. Azért, mert a szüleid sikeresek még nem jelenti azt, hogy te is az vagy, de legyél az és legyen ez a kihívásod. Tanulj, ismerj meg új embereket, találd meg, amivel foglalkozni akarsz (ha még nem tetted) és dolgozz a szakmádban igazi szeretettel amíg pótolhatatlan vagy és mások felnéznek rád a szaktudásodért. És hiába érhettél már el dolgokat ennyi idősen, de ezt még biztos, hogy nem mert, ez hosszú évek de inkább évtizedek munkája.

Amúgy pedig ne azon kattogj, hogy a világban vagy benned mi a hiba, hanem keress mindig új elfoglaltságot, hobbit, feszegesd a határaid.

Nem túlérett vagy, hanem befásult, megkeseredett.

Nem látsz te semmi túl jól, de még csak jól sem. Rájöttél pár egyáltalán nem titkolt tényre, és most ahelyett, hogy élnél, inkább ezeken filozofálsz, meg keseregsz.

Lehet, hogy kiábrándítalak, de ezzel a hozzáállással már most szürkébb vagy, mint az "unalmas" átlagemberek, hiszen veled ellentétben nekik van életük.

Ne hallgass az első kettőre!!!

Te valóban nagyon felvilágosult és érezni szinte az írásodon is, hogy egy 100* magasabb szellemi szinten élsz, amit ezen a bolygón senki nem képed elérni.

Kérlek mesélj hogy csináltad????

Ugye aláírod a monitorom???

Mi a kedvenc színed?

Gondolom ezek a válaszok most visszaadták a hited az emberiségben :D Semmi, az égvilágon semmi nemes dolog nincs abban, hogy te 12 órázol és beledöglesz az életviteledbe, 6-os. Te idióta, fröcsögő, fasiszta proli. Nyavalyogjál az "emberednek", hogy neked ez jutott(vajon miért?), aztán hitegesd magad még, hogy ez az élet nyers, kanonikus formája.

Szóval kérdező. Aki rendelkezik elég morális nívóval, intelligenciával és műveltséggel, az szerintem átesik ezen. Egy pszichopátiás világban élünk, ami megnyomorítja a kisembereket, akik - mint látod - máglyán égetnék el ilyen szemléletmódért. Csak annyit tudok javasolni, hogy próbálj meg önzőbb lenni. Meg kéne találni valamit, ami a benned élő gyerekhez szól és azzal foglalkozni. Ha gondolod, írj privátot.

Az első válaszoló vagyok, és én nem rosszindulatból írtam azt, amit írtam neked, és őszintén javaslom, hogy gondold át rendesen azt a választ. Ha nem tetszik a világ tenni is lehet ellene, mert se a depressziód, se a környezeted nem lesz attól jobb, hogy otthon ülsz a laptop előtt és siránkozol (már bocsánat).

Akármilyen nyers a 2. válasz, igaza van abban, hogy a letargiát és fásultságot nem kéne összekeverni az érettséggel. Hidd el, mögöttem is van 1-2 dolog, ostoba embernek sem tartom magam és tinikoromban voltam depressziós is - és akkor gondolkodtam így, mint te. Hogy én milyen érett, meggyötört lélek vagyok, mennyire látom a valóságot, az életnek semmi értelme, stb.

Mondok valamit - rendesen kéne kezeltetni a depressziód és kezdeni valamit az életeddel.

Mert nem az az érettség, hogy ülsz egy sarokban, és olvasod a bölcselkedő könyveket és naphosszat filozofálsz, hanem az, hogy hogyan kezeled a helyzeteket és mit is cselekszel igazából. Nem véletlenül tesz különbséget a magyar nyelv az éretten viselkedő és az érett gondolkodású ember között. És szerintem egyik kategóriába se sorolhatod bele magad jó szívvel, mert az nem érett gondolkodásra vall, hogy kijelented azt, hogy "elértél mindent, tudsz minden, innen csak lejtmenet van". Mert szerintem a felnövés során pont realizálni kéne, hogy mennyi mindent nem tudsz, mennyi mindenben lehetsz jobb, mennyi változás lesz az életben, amin túl kell tenni magad.

Önkénteskedj kicsit, dolgozz, járj terápiára, és próbáld kirángatni ebből magad.