Miért bonyolítanak túl minden egyszerű dolgot?

Van ami másnak olyan egyszerűen megy, nekem meg nem jön össze.

Most is elmondtam egy barátomnak pénteken, hogy legyen fent és majd beszéljük meg hogy majd találkozunk hétfőn.

Tudom, ez most kis dolog, de ha még ilyenek se mennek, miért álmodozzak nagyokról.

Persze nem volt fent, csak egyszer néhány percig, és akkor is LÁTTA. Mi ez a bunkóság ebben a generációban? Miért nem lehet úgy viselkedni virtuálisan mint fizikálisan. Persze lehet hogy majd kiderül hogy volt valami oka.. Akkor lehetséges hogy a sors úgy alakítson egy életet hogy az nagyon szélsőséges és nem történik semmi? Nyár van és itthon ülök bent a gép előtt. Most nem ezért a kis dologért sírok, csak hogy ilyenek soha nem jönnek össze szinte, hogy megbeszélek valakivel valamit mégsem úgy tesz. És nagyon le vagyok maradva. pl. utazni sem tudok. A szüleim sem engednének el messzebb helyre, mert szerencsétlen vagyok (talán a szocfóbia egy mellékhatása). Ezért ha sikerülne is nem mondanám el nekik. De egyedül nem merem, mert eltévednék. Egy baráttal meg nem jön össze. Pedig jó lenne ha történne valami ami változáshoz vezet, mert így nagyon monoton. Más lazán megtud tenni dolgokat amit én nem. A megyeszékhelynél tovább még nem jutottam. Minden ember ilyen, hogy még ha élőben igen, de virtuálisan nem érdeklik ezek, és nem lehet normálisan megbeszélni valamit?