Miért akar mindenki rosszat nekem?

Én is hasonló helyzetben voltam mindig is. A testvérem egy aljas nőszemély, aki mindig is ellenem áskálódott, mindig az kellett neki, ami az enyém (lopott tőlem, hazudozott rólam nem egyszer). A szüleink mégis mindig bennem látták valamiért a rosszat, szerintük rosszindulatú és gonosz vagyok, voltam. Nem értem, miért, én mindig csak a saját kis életemet éltem, lehet nem törődtem sokat másokkal, de nem is ártottam nekik sohasem. Elvoltam és vagyok, mint hal a vízben. Ennek ellenére a családom is mindig kinézett engem, a barátaim gyakran kiközösítettek, vagy ok nélkül mellőztek engem, a pasijaim többször dobtak ok nélkül, a munkatársaim között is van 1-2-vel problémám, fogalmam sincs, miért, mert én soha senkire még csúnyán nézni sem mertem, szólni pláne nem. Egyszerűen valamiért nem vagyok szimpatikus vagy hasonló. Sokáig én is átlagosnak hittem magam, aztán rájöttem az egyik régi barátnőm beszólogatásai által, hogy sokan féltékenyek rám. Jól tanultam, eljártam szórakozni (tehát nem voltam befordult kocka sem a jó eredmények ellenére), jó anyagi háttere volt a családomnak, népszerű voltam a fiúk körében, nem utolsósorban rájöttem, a külső adottságaim is jobbak az átlagnál. Ezekkel elég volt az is, ha semmit nem teszek, csak vagyok, mégis bököm másoknak a csőrét. Férfiaknak az eredményeimmel, műveltségemmel, jó anyagi hátteremmel (most már sajáttal), nőknek meg a külsőmmel, nőiességemmel, eleganciámmal. Mindig piszkálni fogom valakinek a csőrét, bármit is teszek. De ettől még nem érzem magam kevesebbnek és neked sem kellene.

Tudod van olyan, hogy önbeteljesítő jóslat (a majdnem hajléktalanos részhez fűzném hozzá), nézz utána és kicsit áss mélyebbre magadban.