Mi a véleményetek azokról a nőkről akik háztartásbeliek?

Nem hiszem, hogy ez kényelmes lenne. Én sosem csinálnám, véleményt a nőkről nem mondanék, mert tényleg semmi rossz gondolatom nincs feléjük, ha ezt szeretik csinálják.

Inkább erről a háztartásbeli "főállásról" mondanék véleményt:

Gyereket nevelni nagyon nehéz, közben főzni, takarítani, kertészkedni szintén. Bekapálni egy bazi nagy kertet, nem leányálom. Ezek mellett szerintem egy irodai munka lenne a pihenés. Saját vélemény, nem kell hallgatni rám. :3

23/L

Nagyon sok ország van, ahol az a természetes, hogy a férj a családfenntartó, a nő a gyerekekhez és az egész otthoni léthez tartozó feladatokat ellátja.

Ahol a feleségnek hivatása van, vagy kevés a férj jövedelme, ott elmegy dolgozni a nő is.

Én nem választottam ezt az életformát, de nagyon sokáig nem volt munkám, így valamennyire belelátok a helyzetbe.

Maga az életvitel, az életminőség, ha lehet így mondani sokkal jobb volt nekem is, a férjemnek is. Mindketten sokkal jobban be tudtuk osztani az időnket, a férjemnek szinte semmi dolga nem volt már itthon, én szeretek kint lenni a kertben, állatokkal foglalkozni, úgyhogy a délelőtt mindig el is telt a tennivalókkal, mindketten kipihentebbek, nyugodtabbak voltunk, jobban éreztük magunkat.

A munka cseppet sem hiányzott, többet eljárkáltunk ide-oda, kirándulgattunk, találkoztunk rokonokkal, barátokkal, hobbikra több idő jutott nem voltunk hullafáradtak.

Csak ezzel meg az a baj, hogy ha valakinek nincs sok tartaléka, akkor mi van, ha a kereső féllel történik valami, mondjuk hosszabb betegség, akkor az az egy kereset is kiesik. Meg anyagilag sem mindenki teheti meg, nekünk sem igazán fenntartható mondjuk évekig ez a helyzet.

Arról nem is beszélve, hogy mi van, ha nem működik a kapcsolat, külön mennek, akkor annak aki nem dolgozott sok évig, elég nehéz újra munkát találni.

Ha nekik jó, csinálják.

Mivel gyereket nem akarok, nem tudnám elképzelni ezt az életet. De amit az előző írt, hogy a férjének nem kellett semmit csinálnia... nem a válaszoló ellen van, de számomra ez annyira megalázó lenne. Mintha a férjem egy teljes értékű, fontos ember lenne, én meg ennek az embernek a sokadrangú házinénije, célok, álmok nélkül.

Szerintem ez már túl kényelmes.

ma 17:33

Nem jó a minősítésed. A férj ilyen esetben a munkáját adja a közösbe. A feleség is a munkáját adja. Csak éppen nem egy irodában. Ott a baj, ahol a ház körüli munkát, háztartást lenézik, nem tartják munkának.

Nem tartom éppen követendő példának, de nem is abba a táborba tartozik aki lenézi az otthon dolgozó nőket. Amíg nincsen gyerek a háznál én semmiképpen szeretnék háztartásbeli lenni a férjem mellett. De ha jön a baba... Jó néhány gyerekre ügyeltem már a családból (23éves vagyok) és hát el se tudom képzelni, ha valaki 8-tól 16-órás munkával, mégis hogy a fenébe van ereje/ideje még egy kis pl 4 és/vagy 8 éves gyerekkel foglalkozni, tanulni, megoldani az iskolai problémát. És emellett ellátni a háztartást, főzni minden nap és a többi.... Szóval tényleg aki ez így bevállalja, azt csak csodálni tudom. Szóval gyerek mellet szerintem is inkább az lenne az ideális, hogy valaki háztartásbeli legyen. De persze nyilván ezt nem mindig lehet megtenni...

Én például sokkal szívesebben dolgozok, mint otthon minden munka az én nyakamba szakadjon. Nem könnyű feladat szóval én maximálisan a otthoni munkamegosztás pártján és férj melletti dolgozás mellett vagyok.

De egyébként az is lehet, hogy ez egyén/család függő. Még ha én nehezen értem is meg, ha más talál egy olyan férjet aki nem hogy elviseli de még el is várja, hogy a felesége igazi háziasszony legyen és ez a feleségnek is maximálisan kielégítő, hát felőlem. Engem nem bántanak vele, ha ettől boldog az életük nem én fogom megmondani, hogyan éljenek. :) De szerintem ehhez nagy szerencse kell, és nagyon jó társ választás, hogy ez működjön.

Biztos ha olyan munkám lenne, ami egyben a hobbim is, akkor más lenne, de így, hogy a munka csak monoton munka, aztán otthon a házimunka, ebből áll a nap, maximum hétvégén egy kis lazítás, így nekem kicsit semmitmondó és unalmas.

Azért volt "jó", mikor a délutánunk szabad volt, mert sokkal érdekesebben, mozgalmasabban és tartalmasabban telt az életünk.

Persze nekünk meg úgy anyagilag nem ideálisabb.