Hogyan vetkőztessük le egy ember hamis képét? Hogyan hozzuk elő az igazi arcát?

Ez az igazi arc kicsit már vallási magaslatokba kalauzol. Mintha Isten arcára lennél kíváncsi. Amikor lesz kegyes megmutatni, akkor látod, de lehet, hogy nem jársz jól. Ezért nem is látod.

Persze mi csak emberkék vagyunk, egyebünk sincs a drámáinkon kívül, így elvileg ha megtanultál nem részt venni a drámában, akkor nem érhet nagy meglepetés egy-egy "valódi arc" láttán sem. Előidéznem még nem sikerült, hogy megpillantsak egyet-egyet (ezért iszonyatosan találó az istenes példa), de volt már, hogy felfedte magát nekem valaki, akár akaratán kívül is. Meglátni se könnyű. Például amit magadból nem vagy hajlandó látni, arra vagy mások esetében is vak vagy, vagy csak a szerepek szintjén látod meg (és zavar nagyon), esetleg akkor is, ha nincs ott. Pont ahogy csak lehet tévedsz, amikor nincs helyén az önismeret.

Valamennyire persze lehetséges kiugrasztani a nyulat a bokorból, csak arra meg nincs recept. Mindig improvizálós a megoldás teljesen. A recepthez legközelebb álló valamiket az Emberi Játszmák c. könyvben találod meg. Azt érdemes behatóan értelmezni és átlátni, amiket az a könyv felsorol. Ott is persze a jellemzőbb felállások és szerepköreik vannak végigelemezve. Az igazi archoz az visz közelebb, ha a játszmák antitéziseit mozgósítod, mintegy rákényszerítve másokat, hogy ők is legyenek tudatosak önmagukra, és ismerjék fel, mi valóban fontos.