Hogyan tudok elfogadni közvetlenül embertől származó olyan érzelmet, vagy érzelmével összefüggő cselekvést, ami jól esne nekem?

Előző: rosszul értelmezed az összes válaszomat, valamint mögé képzelsz nem létező választ.

Egy szóval nem utaltam arra, hogy különleges az esetem.

Másrészt egy szóval nem utaltam olyanra, h érzéketlen volnék, sőt, teljesen az ellentéte: túlzottan is mély érzelmű ember vagyok.

Nem belül van a gondom, sőt... Ugyanis nagyon is mélyen megélek érzlemeket, olyanokat is, melyek a külvilágból származnak. A gondom lényege, hogy

SZEMÉLYEKTŐL

NEM MEREK

rám vonatkozóan gyengéd, vagy elismerő érzelmeket befogadni, érzelmileg. tehát a "kapuval" van gond om és nem belül.

És hogy miért? Talán az egyik fő oka a gyerekkori traumáim, melyekben nagyon kiszolgáltatott voltam, és ebből eredően nem merek azóta se befogadni ilyen érzelmeket még az őszinte emebrektől sem, mert ha befogadnám, kiszolgáltatottnak érezném magam.

Ez érzelem és nem értelem! Érteni értem és nagy eséllyel valószínűsítem, h ki őszinte ilyenkor és ki nem. De ha őszintének ítélem meg, akkor is ÉRZELMI okoból bezárok a rám irányuló gyengéd, vagy dícsérő érzelem előtt.

Ez mitől volna pszichopátia?? (Egy ilyen válasz lett törölve, meg egy kötekedő válasz, miszerint "különlegesnek hiszem magam", és hasonló marhaságok.)

Eddig is ezekről írtam, mint jelen kifejtésemben, csak levezettem másféleképpen is most.

Kérem a hozzászólókat, h odafigyelve értelmezzék a kérdésemet és aszerint válaszoljanak, ha válaszolni szeretnének. Köszönöm. :)