Tényleg jellegtelen életem van?
Külföldön élek a barátommal. Én egy kávézóban dolgozom, ő egy boltban eladó, de mindketten tanulunk, és fogunk is még.
Sok ismerősömtől lépten-nyomon megkapom, milyen jelentéktelen az életem, mivel a korombeliek nagyrészét még eltartják a szülei, és más dolguk nincs, csak bulizni meg átmenni a vizsgákon, nekem meg munka, iskola és háztartás mellett nincs sok szabadidőm.
Bulizni nem járok, nyáron néha megyünk koncertekre, barátokhoz, kempingezni, közeli városokba kirándulni.
Ha épp van egy kis időm, olvasok, biciklizek, nyelveket tanulok, könyveket fordítok, rajzolok, városban sétálunk, vagy csak lemegyünk vonattal két három állomást, szinte minden kisvárosban/faluban vannak tavak, ahol lehet fürödni, télen pedig a hegyekben sétálni.
Mindig megkapom, hogy nem igaz, hogy egy pincérnői állás kielégít, tanulhattam volna tovább, csak sajnos nem mindenki olyan szerencsés, hogy otthon lakhat 18 felett, persze ők ezt nem tudják.
Meg hogy ha lenne egy kis eszem már fogtam volna magamnak egy tehetős negyvenes németet, ha már itt vagyok. Valóban szoktak nálunk étkezni cégvezetők, mérnökök, és vannak köztük egész jóképűek is, de a nagyrésze mindenbizonnyal családos, gyönyörű és tanult feleséggel, nem szorul rá, hogy egy pincérnőt szédítsen, pláne nem egy külföldit.
Volt, aki egyenesen azt mondta, miért nem megyek prostinak, egy óra alatt megkeresném, amit egy hét alatt most, egész csinos pofim van.
Meg hogy ritka silány élete van annak, aki alja munkát végez, és albérletben lakik.
Valóban?
21l
Legalább meg tudsz állni a talpadon, és nem anyád tart el.
Légy büszke rá.
Szerintem ... így önmagad vagy, szerintem büszkeség, hogy eltartod magad, nem máson élősködsz. Ne akarj másnak megfelelni.
Az is lehet, hogy egyszerűen picit befeléfordulóbb vagy mint mások. (Én túlságosan) Nem baj az, nem vagyunk egyformák.
" nyelveket tanulok, könyveket fordítok," ez még előre is visz.
Pincérnőség nem tudom milyen, néha én megőrülök az irodában, néha jó, hogy ülhetek.
Nincs igazuk ;)
Amúgy meg gondolj bele...Mind meghalunk anélkül, hogy tennénk valami igazán fontosat. Ha így vesszük mindnyájunknal jelentéktelen élete van....
Hagyjad már őket, döntsd el magad, hogy milyen életed van! Ha elégedett vagy, örülj. Ha nem, akkor golyózd ki, hogy mi hiányzik, és próbáld megvalósítani.
Hogy ki mit mond, meg csak azt érdekelje, aki mondja.
"ha lenne egy kis eszem már fogtam volna magamnak egy tehetős negyvenes németet"
...
"miért nem megyek prostinak, egy óra alatt megkeresném, amit egy hét alatt most"
Ezek a tipikus pénzmániás dumák, aztán ezek az emberek csodálkoznak a legjobban, amikor nem boldogok még gazdagon sem, pótcselekszenek, rombolják a saját egészségüket, meg azon sóvárognak, hogy lehetne még több pénzük vagy hatalmuk. Több ilyet ismerek.
A szerénység az út a boldogsághoz, legalábbis szerintem. A teljes élethez egyáltalán nem kell sem sok pénz, sem sok barát. Hazudik, aki felírja a boldogság receptjét, pláne, ha az egész emberiségre érvényessé akarja tenni. Szerintem mérd fel a saját igényeidet, és járd a saját utadat. Nem garancia, hogy boldog leszel (vagy maradsz), de annál rosszabb nincs, ha állandóan másoknak felelsz meg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!