Valóban ilyen segítőkészek az emberek?

Elég rossz családban nőttem fel, és gyerekként rengetegszer olyan gondolataim voltak, hogy minek az embernek szülők, pontosabban minek apuka, ha mást sem csinál, csak otthon van munkanélkülin, és durván terrorizálja a családot fizikailag és lelkileg terrorizálja a családot, meg durván viszi a pénzt. Meggyőződésem volt, hogy minden apuka ilyen, későbbi kapcsolati és egyéb csalódások miatt pedig, hogy minden ember önző, és magamnak kell boldogulni, ami sikerült is.

Érettségi után elköltöztem külföldre, munkát vállaltam, és kicsit javult az életem.

Egy nap alatt megkeresek annyit, ami elég a havi szükségleteimre (ruhák és kozmetikumok), pedig csak napi 3 órát dolgozom, igaz, multifunkciós pincérnőként (kasszázok, pincérkedem és takarítok).

A barátommal élek, ő már nem jár suliba, így 8 órázik, a költségeink megoszlanak, ahogy a házimunka is.

Erre lépten-nyomon hallom másoktól, hogy "szegény kislány", és mindenki segíteni szeretne. A főnöknőm szerzett nekem mellékállást, hogy ha végzek a sulival, többet kereshessek. Egy csoporttársam is mondta, hogy a múltam után szebb életet érdemlek, és mindenben segíteni fog. Ha bármire szükségem van (pénz, ideiglenes lakhatás esetleg munkahely), nyugodtan forduljak hozzá.

Mikor lettek ilyen segítőkészek az emberek?

21L