Lehetséges hogy ilyen fiatalon belefáradtam az életbe?

Most vagyok 15 éves de már belefáradtam az életbe. Hol is kezdjem? Eleinte jól ment a kis életem. Aztán alsóban már kezdődtek a bajok mert ugye nálunk us voltak menő gazdag gyerekek én pedig nem hódoltam be nekik ezért kezdődött a kiközösítés ami 7. tartott. Aztán a szüleim is elváltak. Soha senki nem állt mellettem nem voltak igaz barátaim a családom gyűlölt és gyűlöl a mai napig. Ha beszélgetni szeretnék velük kritizálnak belémkötnek kigúnyolnak. Ha pedig a szobámban vagyok egésznap az a baj. Nem akarom további részleteket irni, mert nem értenétek meg hanem jönne a süket duma hogy a szülőket tisztelni kell meg az anya az anya stb. Talán még jobban gyűlölöm anyám mint ő engem és nem akarok neki segíteni már segítettem de semmit nem kaptam vissza hát szenvedjen úgy ahogy én szenvedek miatta nap mint nap! Hónapok óta alig eszek, alig alszok, de nem is igénylem. Az egyetlen fény az életemben a szerelmem, ő elfogad, tisztel és melletem van, mellette tudok kicsit is mosolyogni. Viszont anya nem enged el sehova sem. Belefáradtam az életbe, csak az öngyilkosságot látom kiútnak mert rossz helyre rossz testbe születtem és nem akarom ezt!