Megalázva érzem magam, hogyan jöjjek rendbe?

A lényeg a lényeg, hogy már régen is elég sokszor megjártam a fiúkkal(a párom átszeretett egy nálunk 4 évvel fiatalabb lányba), a többi fiú kikosarazott, nekem öntötték ki a női gondjaikat, holott én oda-meg vissza voltam értük.

Na mindegy, a lényeg, hogy megismertem egy srácot, 2 hónapig minden szabadidejét velem töltötte, udvarolt, bókolt, ugrott minden kérésemre, közölte, hogy hozzám hasonló lányt még nem látott. Majd egyik napról a másikra nem keresett, csak az én közeledésemre volt vevő, de magától már sose keresett, majd lassan 3 hete eltűnt. Nem is keres, semmi, és mint kiderült, a legjobb közös haverunk szerint csak barátként kezel a srác, nem tetszem neki.(Hozzá teszem, hogy szívecskés ágybareggelit akart nekem hozni, minden nap közölte, ha látott, hogy szexi és gyönyörű vagyok-csak együtt aludtunk, más nem történt).

Azóta meg semmi, eltűnt. Nem keres, más lányoknak bókol, udvarol.

Gondolom, volt valami, ami miatt rájött, mégse olyan jó a személyiségem. Pedig mindig kedves meg érdeklődő voltam.

Olyan, mint amilyennek megismert.

AZóta romokban az önbizalmam, sírnom kell, nehezen eszek, úgy érzem, csak létezem, és nem érek semmit. Nem ő az első fiú, aki ezt eljátszotta velem. Inkább veszekednénk, vagy hisztiznének, nem pedig így.. sokaktól kaptam, fiúk-lányok egyaránt azt mondják, túl jó ember vagyok. EZ szép és jó, de ennek nem előnynek kellene lennie? KÜlsőre is szépnek mondanak. Akkor meg?

ANnyira megalázva érzem a nőiességem, a személyiségem...itthon mindig mondják, hogy nagyon ritka kincs vagyok, pótolhatatlan, de én nem ezt érzem mostmár. Annyi ember játszotta el ezt velem, nők is.

Egyszerűen csak aludni van kedvem, mert félek felkelni.

Ne haragudjatok, csak kijött, mert ez nagyon régóta nyomaszt.