Miért van az, hogy ha valaki megkínálja egy társát valamivel, akkor jól érzi magát, ha az a személy elfogadja mondjuk a csokit vagy hasonlókat?

Én nem érzem jól magam, mert önző vagyok. :D

Barátságnál alapszabály, ha a barátodnak van kajája, az közös, ha neked van kajád, az csakis a tiéd. :D

Én is meg szoktam kínálni néha a családtagjaimat, barátaimat, de magamban hurrázok, ha nem fogadják el... :D

Mert adni jó :)

Akit kedvelünk,annak örömet okozni jó,ez egy normális emberi tulajdonság.

Akkor végülis mindkettő önző dolog. Van, aki annak örül, hogy több marad neki, van, akinek meg öröm, ha etetheti a másikat.

De vigyázat, ezekből lesznek a nagyik, akik megsértődnek, ha nem zabálod meg a pacalpörit.

Én is szivesebben adok. Nem tudom,valahogy jobb érzés egy barátoddal ketten enni a chipse minthogy ő bámul csendben míg te eszed. Akkor is ha így csak fele annyi marad.

Ha engem kinálnak az más helyzet. Csak attól fogadom el akiről tudom hogy ugyanígy van vele mint én. Pont ezért ami feljebb írtak. Sok emberen érezni hogy mikor megkérdezi közben magában szurkol hogy ne kérjél.

Én nem érem magam jól :D

Nem csak kajáról van szó, utálok közösködni. Tudom, hogy nekem mim van, azzal tudok számolni, nem szeretem ha valaki ebbe belerondít.

Kisebb dolgokkal azért nincs probléma hozzám közel állókkal szemben, egy rágót pl. azért nem fogok sajnálni, de ha már egy egész társaságot kell megkínálni az mondjuk már zavar :D