Szerintetek valami baj van velem?

Úgy érzem,mintha én nem abban a világban élnék,mint mások,hanem egy sajátban,amit senki sem lát. Néha elképzelek embereket,akikre szükségem van,végiggondolom,ha léteznének mit mondanának,tennének,nyugtatnának meg,ha valami bajom van stb. És ez már kiskorom óta így van,pedig már jócskán kinőttem a képzeletbeli barátos korszakból. Különben elég magányos vagyok,de a környezetem előtt megjátszom,hogy semmi bajom..és amikor beszélgetek valakivel,mindig azon pörgök,mi lesz a következö mondat,amit kimondok,téma,amit felvetek. És baromira nem bírom a szemkontaktust,meg azt,ha túl közel állnak hozzám az emberek.Szerintetek lesz így valaha barátom?mert 16 vagyok,lány,és különben se csúnya,se hülye nem vagyok,de így sem kellek senkinek...