Mit tegyek, ha egy senkinek érzem magam? L

Azért kérdeztem, hogy van-e párod, mert én is pontosan így éreztem magam 19 éves koromig, mint Te.. Zavart, hogy magas vagyok és kilógok mindenhonnan, zavart, hogy elég erős arcvonásaim vannak, nem éreztem, hogy szép lennék, hiába voltam érett, művelt és intelligens, úgy éreztem, emiatt nem fognak jobban kedvelni.. Pedig nem voltam soha kirekesztve se. És én is mindig azt lestem, hogy "jaj, vele mindenki foglalkozik, velem miért nem". Tényleg, évek teltek el, hogy nem szívesen mentem tömegbe sem az önbizalomhiányom miatt.

Aztán megismertem a párom, és mellette szép lassan elkezdtem elhinni, hogy tényleg vannak külső és belső értékeim. Mert látta, hogy mi a helyzet, ezért szép türelmesen vezetett rá a dolgokra, és azóta teljesen megváltozott minden. :) Na jó, nem teljesen, de sokkal jobb lett. Már-már büszke vagyok arra, aki lettem.

Ha a Te párod is ilyen, akkor az segíthet.. Viszont ha nem, esetleg tett valaha megjegyzéseket, akkor az ugye ártalmas.. Ezt szép lassan tudod majd átalakítani magadban. Idő meg sok pozitív visszajelzés kérdése. A lényeg, hogy azt halld, amit mondanak, és kapcsold ki a "nem-vagyok-elég-jó" gondolatokat. :) Egyébként én is 21 vagyok. Ha van még kérdésed, privátban is írhatsz nyugodtan. :)

Tudjátok, én meg tőletek undorodtam meg. Mert az egész sztoriból csak annyit hallottatok meg, hogy "irigy". Ahelyett, hogy mondjuk elolvasnátok a maradék pár száz betűt és elgondolkodnátok, hogy itt nem az irigység a lényeg, hanem az, hogy valamiért nagyon önbizalomhiányos. Nem a lánnyal szemben érzi magát senkinek, hanem a világgal. És attól is undorodom, hogy még véletlenül sem akarnátok végiggondolni, hanem jönnek a jó magyar savanyú beszólások meg a gyűlölködés. Azért vagytok itt, hogy jól megmondjátok mindenkinek? Gratulálok.

Én ahelyett, hogy ítélkezem elsőre, kérdezek. Ezt tettem most is, és fogalmatok sincs, milyen nehéz élete van.