Én csinálok valamit rosszul?

Elég szegény környezetben nöttem fel, gyülöltem a tudatot, hogy nincs.

Most dolgozom, havi 30-100 ezer megmarad. Elkölthetném magamra, de nem érzem szükségét. Kitapasztaltam, mennyire van szükségem, mivel voltam nagyon lent és átlagosan fent is.

Jártam szakadt cipöben, és boldog voltam, mert a cipöm és a boldogságom nincs összefüggésben.

Természetesen már van cipöm. Nincs 200 pólóm és 140 nadrágom, mint a korombelieknek, van 10 és 5, mert ennyit tudok kihasználni. Címkés, megvett majd elfelejtett ruha csak a helyet foglalná,

Úgy érzem, a lelkem szenved, ha túl sok van valamiböl. Pl ha 2 tusfürdöm van egyszerre, az már kibillenti a harmóniámat, igyekszem, hogy mindig csak egy legyen.

A pénz az más, azt elteszem, ha marad, mivel annak nincs lejárati dátuma, és bármire beváltható.

Ugyanez a munkával. Nem pénzért dolgozom, hanem mert szeretek dolgozni, azt csinálom, amit mindigis szerettem volna (pincérkedem).

Mások szerint a szegénység olyan szintü személyiségtorzuláshoz vezethetett, hogy elvesztettem a józan ítélöképességem.

Ui. Széthulló családban nöttem fel, durván bántalmazva, szóval nem a szeretet és az összetartás juttatott erre a nézöpontra

N